Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 1. szám - KALÁSZATOK - Felharsog a fergeteg...: A református lelkész "hatása" a beszolgáltatásra, 1953. Közli Dienes Dénes

Kalászatok

161

Szabó József mezőnagymihályi lelkész 1952. december 31-i hatály- lyal nyugdíjba vonult,2 ezzel a lelkészi állás megüresedett. A presbitérium, készülve a leendő választásra, az 1952. szeptember 17-i ülésén kinyilvánította, hogy „szükségesnek tartja az egyházközség összes tagjainak szabadon gyakorolt választójoga biztosítását”. Bizonyára már volt némi tapasztalatuk a „népi demokrácia” működéséről. De az az értesülés is motiválta állásfoglalásukat, miszerint az egyházmegye vezetése óhajt lelkészt helyezni Nagymihályra.3 4 5 A választójogával élni akaró presbitérium jelöltet állított Tóth Gusztáv helybéli származású, akkor bódvalenkei lelkész személyében. Intézkedését egyeztette Keresztúri Kálmánná helyi tanácselnökkel, aki a döntést támogatta. A presbitérium lépése azonban nem gyülekezeti konszenzuson nyugodott, mert mások az ugyancsak nagymihályi származású Szilvássy Jánost szerették volna papjuknak. Vele szemben viszont a tanácselnök asszony egyértelműen kijelentette, hogy „helybeli kulák nem lehet a nagymihályi pap”. Ennek meglehetős súlya lehetett, mert az esperes tudomására hozták azt is a presbiterek, hogy „Mezőnagy- mihályon nagyon keménykezű Párt és Tanács működik”. Ennek ellenére az 1953. február 1-i választáson Szilvássy János többséget kapott Tóth Gusztávval szemben. A választás eredményét viszont 75 egyháztag megfellebbezte. A fellebbezési iratból kiderül, hogy kortesek és ellenkortesek Tóth Gusztávot kommunistázták („a palástja alatt hordja a vörös csillagot”), Szilvássy Jánost pedig kulákozták („kizsákmányoló családból származik”).J A presbitérium 7 tagja is tiltakozott a választás eredménye ellen, „az állammal való jó békesség érdekében”.6 Ugyanezt tette a tanácselnök és a párttitkár is, mondván, hogy Szilvássyt azért választották meg, mert a kulákok politikai változás esetére megfenyegették az embereket, „ha változik a helyzet, majd ők adnak mindenkinek”.7 Az áldatlan helyzetet látva, komoly lelkipásztori bölcsességről tanúságot téve, Szilvássy János nem fogadta el megválasztását, Tóth Gusztáv pedig már előtte kifejezte, hogy

Sárospataki Református Kollégium Levéltára, R.A. IX. 4/6. sz. dob. (= A Ref. Egyetemes Konvent és a borsodi egyházmegye iratai.)

3Uo. Jegyzőkönyvi kivonat, valamint a presbitérium levele az espereshez, 1952. november 26.

4Uo. A presbitérium idézett levele.

5Uo. 1953. február 9.

eUo. 1953. február 12.

'Uo. 1953. február 13.