Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth István György: Raguzai Lajos, a hódoltság utolsó misszionáriusa

Tóth István György: Raguzni Lajos

15

A raguzai misszionáriusok között voltak obszerváns ferencesek, mint az említett Raguzai Bonifác (Bonifacio de Stephanis, Stefanije Drakolica) vagy a 17. század elején Alberto Rengjich szendrői (valójában belgrádi) misszióspüspök. Akadtak köztük jezsuiták, mint Raguzai Bonifác kísérője és társa a misszióban, a szintén Temesvárott, egy másik raguzai kereskedő házában megbolondult Bartolomeo Sfon- drato. A 16-17. század fordulóján a hódoltságban működő raguzai domonkosokról is tudunk, közéjük tartozott például az 1580-as években a temesvári plébános, Domenico Giorgi is. Ugyancsak a 16-17. század fordulóján a Raguza melletti Mijét szigeten működő kolostorokból származó bencések is térítettek a magyarországi hódoltságban, közülük Antonio Velislavi és a hódoltságban két évtizeden át szolgáló Ignazio Alegretti bencés apostoli vizitátor jelentése a délvidékről a 17. század első évtizede hódoltsági katolicizmusának legfontosabb forrása.8

A 17. század derekára azonban a raguzai kereskedőtelepek elvesztették azt a szinte egyeduralkodó szerepüket, amit a 16. század második felében az oszmán birodalomban élveztek, a városállam virágzásának a kereskedelem szerkezetének lassú változásai mellett egy drámai esemény, a Raguzát romba döntő 1667. évi pusztító földrengés vetett véget.9 Ha Raguza nem is volt már annyira fontos, mint a 16. században, azért a kereskedői jelen voltak a 18. században is az Oszmán Birodalom területén, és továbbra is a katolikus hittérítés megbízható támaszait jelentették.

Raguzai Lajos a nagy raguzai földrengés évében, 1667-ban született és huszonegy éves korában, 1688-ban lépett be a ferences rendbe. A raguzai ferences provinciában minden meghalt szerzetesről rövid I

8TÓTH ISTVÁN György: Raguzai misszionáriusok levelei Rómába a magyarországi török hódoltságról (1571-1627). In: Ráday Gyűjtemény Évkönyve, IX. Bp., 1999. 277-334. p.; Dabelic, IVÓ: Povijest otoka Mljeta od najstarijeg vremena do 15. stoljeca. Zbornik otoka Mljeta. Dubrovnik, 1989. 77-94. p.; GlORGI, LUIGI DE: Isola di Lacroma ossia Notizie geografiche e storiche su detta isola. Vienna, 1860. 11- 13. p.; GuSlC, BranimiR: Kako je Mijét pripao Dubrovackoj Republici. Jadran (Dubrovnik), 1931. 1-8. p.; OSTOJIC, IVAN: Benediktinci u Hrvatskoj i ostalim nasim krajevima. Split, 1963-1965. II. 435-443. 522-529. p.

“Tolomeo, Rita: La repubblic^ di Ragusa e la delimitazione del confine veneto-turco.

I trattati di Carlowitz e Passarowitz. In: MOTTA, GlOVANNA (ed.): I Turchi, il Mediterraneo e l'Europa. Milano, 1998. 305-323. p. (további irodalommal); APF SOCG Vol. 463. Föl. 341., Vol. 506. Föl. 388.