Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Barcza József: Eötvös József valláspolitikája
Barcza József: Eötvös József valláspolitikája 137 jával. Úgy tűnik, öt aktuális kérdés megoldása foglalkoztatta leginkább s ezen a téren jelentékeny eredményei lettek. 1. / 1840-től kezdve többször felszólalt a vegyes házasságok ügyében, mint amitől „milliók lelki csendje, talán hona nyugalma” függ. Részrehajlatlan megoldást sürgetett, mert „határozataink alapja csak igazság lehet,” azaz a szabadság, egyenlőség, viszonosság. Szerinte a klérust kényszeríteni kell a polgári törvények megtartására.“y Másfelől arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad pártolni semmit, ami a vallási indefferentizmust elősegíthetné. „A keresztény egyesség” érdekében azt tartotta kívánatosnak, hogy a vegyes házasságokból született gyermekek mind egyvallásúak legyenek s az apa vallását kövessék, mert az édesanyai lelkűiét nem fogja gyermekei vallásosságát, hitét rontani. ü A későbbiekben is tiltakozott a reverzális ellen. Véleménye szerint legyen a szülők szabad megegyezésére bízva a gyermekek vallási hovatartozóságának az eldöntése. Ebben az összefüggésben mondta: „nem tartok semmit szükségesebbnek és nem számítok semmit inkább a törvényhozás kötelességei közé, minthogy a családokat külső befolyástól lehetőségig megoltalmazza.”'1 Csak akkor, ha nem jönne létre megegyezés a szülők között, kövessék a gyermekek nemek szerint szüleik vallását - változtatott korábbi álláspont ján - amíg vallásuk felől maguk nem határozhatnak.w 2. / Az 1867/17. te. mondta ki: „Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak.” Eötvös felszólalt érdekükben 1840-ben, beszéde - visszaemlékezése szerint - „méltóságos collegá- im között nagy botrányt okozott”.,i! A zsidóság emancipációjáról továbbá terjedelmes tanulmányt tett közzé a Budapesti Szemlében.'* 11 Valójában a kérdés már korábban foglalkoztatta: „Ifjúságom első éveitől szívem feldobogott minden elnyomás ellen; gyűlöltem a zsarnokságot, inkább belső ösztönömet követve, mint mert a szabadság áldásairól még okok meggyőznének, s innen van, hogy a zsidók polgárosításának kérdése, még minekelőtte a hazánkban szőnyegre került, már 29ÖM. IX. 5., 13. p. “OM. IX. 3-4. p. 3,ÖM. X. 195-196. p. “Zeller, 1894. 547. p. “EÖTVÖS JÓZSEF: Levelek. Életrajz. Bp., 1903. (ÖM. XX.) 56. p. 11 Ld. 8. sz. jegyzetben.
