Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)

2000 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Barcza József: Eötvös József valláspolitikája

136

Egyháztörténeti Szemle I/1 (2000)

talmat magának alávesse, mind nem vezettek célra: szintoly kevéssé fog sikerülni, valamíg a kereszténység nemcsak külsőleg, hanem lényegileg fönnáll, hogy az egyházat tartósan az államhatalomhoz kössék, habár csupa aranyláncot használnak is e célra. Hogy a kereszténység támasza legyen az államnak, szabaddá kell tenni; különben csak államvallás lehet, s nem kereszténység.”25 26 * „Az egyház függetlensége [...] vallásunk lényegéhez tartozik. Oly egyház, mely vallási elveihez ragaszkodva, minden világi érdeket alárendel a szellemieknek, egyházi dolgokban soha sem ismerheti el az állam felsőbbségét.”28 Eötvös József gondolatvilágában nemcsak arról van szó, hogy az állam mindenhatósága és a keresztyén szabadság összeegyeztethetek len fogalmak. A szabadság - mint a 19. századnak az egyenlőséggel és nemzetiséggel együtt uralkodó eszméje, amelynek megfelelően át kell alakítani a közéletet - valóságosan akkor teljes, ha érvényesül az államban is, az egyházban is. Továbbá: csak szabad egyház szolgálata építi az államot. Végső következtetése: „Oly országokban, melynek polgárai különböző vallásokhoz tartoznak, az egyetértés csak a különböző felekezetek függetlensége és viszonossága mellett tartathatik fenn [...] újabb időben minden egyház átlátta, hogy a vallási érzelemnek és a vallásosságnak fenntartását semmi sem biztosíthatja úgy, mint a szabad egyház a szabad államban, úgy a vallásosság, mellyel az egyesek saját egyházaikhoz ragaszkodnak, csak akkor nyújt valóságos támaszt az államnak, ha a haza polgárai saját egyházaik körében éppen oly szabadoknak érzik magukat, mint az államban és e két szabadságban nem az egymással való ellentétet, hanem a közös szabadság biztosítását látják.”2' (Mintha Guizot-t28 hallanánk.)

III.

A magyar állam valláspolitikája nem azonosítható Eötvös József képviselőként illetve miniszterként kifejtett valláspolitikai koncepció25ÖM. XV. 80-81. p.

26ÖM. XII. 198. p.

2TÖM. X. 161. p.

^Guizot, Francois Pierre Guillaume (1787-1874) francia liberális politikus, 1840-1848 között külügyminiszter, majd 1847-48-ban miniszterelnök. A centralistákra általában nagy hatással voltak művei, Eötvös az 1830-as években személyes barátságot is kötött vele Franciaországban.