Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Vilmos: Ökumenikus tendenciák a 19-20. századi magyarországi városi temetkezésben
Ökumenikus tendenciák a 19-20. századi magyarországi városi temetkezésben Tóth Vilmos i. A 19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON, a liberális nacionalizmus kiteljesedésének és a szekularizáció ehhez kapcsolódó jelenségeinek eredményeként, jelentősen módosult a keresztény felekezeti hűség jelentése. Ennek lényege, hogy csökkent a katolicizmust a többi keresztény felekezettől, mindenekelőtt a protestáns vallásoktól elválasztó távolság.1 A dogmatikus különbségek kisebb jelentőséggel bírtak, mint az előző századokban, és a katolikus-protestáns ellentét - egyfajta szimbolikus szerepbe kényszerülve - inkább a politikai szférában nyilvánult meg. Ezzel a tendenciával összhangban több jelentős változás figyelhető meg az urbánus temetkezésben is. Az európai keresztény temetkezésre a 18-19. századig elsősorban az egyes egyházak voltak befolyással. A 19. századtól azonban egyre inkább a törvényi szabályozás dominált, és a vallási alapú szokásjog szerepét átvette a világi irányítás. Magyarországon 1775-ben látott napvilágot Mária Teréziának a temetkezésre és temetőkre vonatkozó rendelete, 1868-tól pedig törvény deklarálta, hogy az egyes bevett keresztény felekezetek tagjainak vegyesen kell használniuk a temetőket.* 2 Ez egyenlő volt a városi sírkertek köztemető-jellegének bevezeté'KarAdy VIKTOR: Asszimiláció és társadalmi krízis. In: Világosság, 1993. 3. sz. 33-60. p.; 46-47. p. "FEHÉR Jolán Antónia: Budapest székesfőváros temetőinek története. Bp., 1933. 72- 73. p.
