Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia vagyoni vitája, 1919-1938
Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia 109 bír, s kitűnő a kapcsolat a Vatikánnal, addig Csehszlovákiára épp az ellenkezője az igaz. Csernoch szerint a Szentszék nem teljesítheti az egyház ellenségeinek követeléseit a hű katolikus magyarsággal szemben, vagyis nem szabad hagyni, hogy az átkerült részek Esztergomtól elszakadjanak. A Szentszék részéről a mérleg másik serpenyőjében legalább ilyen nyomós érvek voltak. Figyelembe kellett vennie a szlovák katolikusok érdekeit is, továbbá a csehek állandó fenyegetését, hogy ha nem teljesítik kérésüket, konfiskálni fogják Esztergom minden vagyonát, s kiosztják a földreform keretében. A Vatikán mindezek miatt rugalmas politikát kellett, hogy folytasson. Barcza György szentszéki magyar követ jellemzése szerint, nem akarták egyik országgal sem a viszonyukat kockára tenni.4 5 6 Esetünkben Róma nem szerette volna a csehszlovák kormánnyal a végsőkig elmérgesíteni a viszonyt, de azért arra is ügyeltek, hogy a magyar és egyetemes egyházi érdekek sem károsodjanak. Az egyházkormányzatot illetően mindez bizonyos engedékenységet jelentett, a birtokok esetében pedig, hogy azokat mindenképpen meg kell menteni, ha nem is az addigi javadalmasok, de legalább az egyház számára. Az egyik engedmény a Nagyszombati Apostoli Adminisztratúra felállítása volt 1922-ben. Az adminisztrátor csak a Szentszéktől függő egyházi vezető lehet, így az intézkedés az érsek joghatóságának felfüggesztését jelentette megyéjének északi területein. Nem jelentett viszont dismembratiót, mert nem mondatott ki a végleges jogi elválasztás, nem állítottak fel új püspökséget.0 Ennyit engedtek a birtokok szekularizációjával fenyegető Csehszlovákiának, de a továbbiakra nézve biztosították Csernochot, hogy az anyagi kérdések rendezése, vagyis igazságos megegyezés és a birtokok egyházi kézbe való visszaadása nélkül nem tesznek több intézkedést. Mindezt a Rómába látogató Benes külügyminiszternek is határozottan a tudomására hozták.0 Ekkorra már magyar részről feladták az integritás álláspontját, belementek volna a vagyon megosztásába is, melyet kárpótlási összeg egészített volna ki. A konfiskálás réme itt sem maradt hatás nélkül. A birtokokat a kormány az apostoli adminisztrátornak sem adta át, csupán annyit tett, hogy feloszlatta a Központi Bizottságot, és helyébe az ún. Felszámoló Bizottságot (Likvidacná komisia) szervezte 4BARCZA GYÖRGY: Diplomata emlékeim. Bp., 1994. 73. p. 5MOL. K 63. (= Külügyminisztérium. Politikai osztály iratai.) 63. cs. 7/3t. 1938. 6MOL. K 105. 34. cs. C-4e 319/pol. 1923.
