Egyháztörténeti Szemle 1. (2000)
2000 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rácz Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia vagyoni vitája, 1919-1938
108 Egyháztörténeti Szemle 1/1 (2000) a főleg evangélikusokból álló csehszlovakistákra bízta, felállítván a teljhatalmú ún. Szlovák Minisztériumot Vavro Srobár vezetésével. A hatalmat teljesen kisajátították, s ezzel méginkább kiéleződött a szembenállás a lakosság 20 %-át kitévő evangélikusok és a katolikus többség között. A Srobárék törekvéseivel szembeni politizálást az Andrej Hlinka rózsahegyi plébános által vezetett Szlovák Néppárt tevékenysége jelentette, amely az autonómiáért, Szlovákia államjogi különállásáért harcolt, s kiállt a katolikus egyház érdekeiért is. Támogatták a szlovák egyház dismembratiós törekvéseit, és hogy a birtokokat újra az egyház használhassa, de persze nem a régi javadalmasok, hanem a szlovákiai egyházmegyék. 1920 júliusában a magyar hercegprímás Rómába utazott, s kérte a Szentszéktől ügyének támogatását. Felhívta a Vatikán figyelmét a csehszlovák kormány intézkedésének jogtalanságára és az ő nehéz anyagi helyzetére. Álláspontja szerint nem lehet kétséges, hogy a birtokok élvezete és kezelése a jogos javadalmast illetik meg, s nem lehet hagyni, hogy a bitorlók anyagilag is teljesen kifosszák őket. A Szentszék tekintélye nem tűrheti, hogy a csehek nagy horderejű eredményt érjenek el vele szemben - tudniillik az egyházkormányzati változtatást - mielőtt az elkövetett jogsérelmet nem orvosolják. Nem szabad elismerni a kormány jövedelem-felhasználási jogát, valamint a bizottsági kezelést, mert azt idegen, cseh tisztviselők útján végzik, aminek folytán rengeteg érték veszik el - érvelt a hercegprímás. Prága és a szlovák egyház fő célját, az új határokhoz igazodó egyházkormányzat megteremtését illetően Róma volt döntési pozícióban, ugyanis az egyházjog értelmében az egyházmegyék szétválasztására csak a Szentszék illetékes. E jogkör ütőkártya volt a Szentszék kezében, mivel a dismembratio halogatása esélyt adott a nyomásgyakorlásra az egyházellenes intézkedések megszüntetése, vagy legalább mérséklése irányában. A Vatikán jogosnak tartotta Esztergom felháborodását és követeléseit, de álláspontja kialakításánál számos tényezőt kellett figyelembe vennie, s nem volt könnyű eldönteni, mi szolgálja valójában a katolicizmus érdekeit. Magyar részről ezért gyakran úgy tűnt, hogy nem állnak teljes mellszélességgel jogos igényeik mellett. Hangsúlyozták, hogy míg Magyarországon az egyház érdekei biztonságban vannak, az egyház különleges helyzettel és pozíciókkal ‘'MOL. K 105. (= Külügyminisztérium. Vatikáni politika iratai.) 46.es. 771/1921.
