Egyházi Értesítő, 1990 (314-325. szám)

1990-04-01 / 317. szám

FELTÁMADÁS

Nagypéntek keresztje az egyes ember legborzasztóbb perceire emlékeztet. Senkim sincs, teljesen egyedül vagyok. Talán nem fizikailag, hiszen tömegek vesznek körül, az utcán nyüzsögnek az emberek, valamenynyi fut, szalad a saját céljai után, jómagam is azt cselekszem, - mégis: egyedül vagyok. Krisztus tudta, hogy a kereszthalállal eleve kitűzött célját valósitja meg, és mégis kitört szivéből a mindeneket felülmúló fájdalom: "En Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem...?

Valóban ez a nagy probléma melylyel minden ember küszködik születésétől fo^va. Egyedül érkezik erre a világra,es egyedül megy ki belőle, amikor eljött a végórája: "Semmit se hoztunk a világra, semmit se vihetünk ki belőle" (i.Tim. 6:7) S átmentem amaz ismeretlen küszöbön, ugyan mi van, mi jön, mi lesz utana?

A Szentirás nem ad erre világos és emberi eszünket vagy érzelmeinket megnyugtató választ. Hogyan is adhatna? Isten sehol se ad a Bibliában részleteket prófétai kijelentés által. Igaz, hogy János Jeleneseinek könyveben azt olvassuk, hogy ő látomásaiban "látott új eget es földet, mert az. első eg es föld elmúlt", de nem kepes leirni másképpen mint egy korának megfelelő hasonlattal (21:1). S ezen túl az érzelmi "újdonság" az embert körülvevő nehezeegek eltör leseben mutatkozik meg: "Isten eltöröl minden könnyet...és a halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem fajdalom...mert azok elmúlnak. ..(21:4).

A túlvilágot nem közelítheti meg az ember érzékszerveivel. Ami ott lesz, az a hitnek tárgya, amit el kell, hogy fogadjunk, úgy ahogy jön majd.

De újra azt ..kérdezheti az ember, Egyházi Értesítő.

vajon miért kiván Isten tőlünk ilyen lehetetlenseget? Miért nem ad nekünk valami támaszpontot, valami jelt, mely felé fordulva biztonsággal várhatnánk az eljövendőt? A Zsidókhoz irt level ismeretlen szerzője oldja meg a kérdést amikor is szol: "A hit pedig a reménylett dolgoknak valosaga es a nem látott dolgokról való meggyőződés..." (11:1). Utánna pedig hosszú ertekezest tart afelől, hogy az őstörténetben mekkora szerepet játszott az Isten Ígéreteit elfogadó hit. Kezdi mindjárt azzal, hogy "Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszede áltál teremtetett, hogy ami látható a lathatatlanból állott elő"(l1:3)° S igy megy vé^i^ az ^testamentum csodáin, hogy a végén altálánossagban beszeljen azokról, akik életüket tudtak oda-adni, csak azért, hogy egykor a feltámadásban részesüljenek.

Érdekes módon a Húsvéti Igék Jézus feltámadását fizikai részletekre is támaszkodva Írják le. Bizonyara nem azért, hogy ezzel szenzációt keltsenek, hanem, hogy a Jeruzsálemtől távol élők számara mintegy ugság-riportot adjanak. S ^ezek a részletek fennmaradtak szamunkra, és mi is alapozhatnánk hitünket reájuk, ha, arra csakugyan szükség len-1990 április hó.

if