Egyházi Értesítő, 1990 (314-325. szám)

1990-04-01 / 317. szám

ne. De vajon van-e igazán fontossá­ga annak, hogy a sziklásirha bele­pő tanítványok es asszonyok látták, hogy a lepedők, melybe begöngyöltek Jézust "ott vannak, és a keszkenő, mely az ő fejen volt,nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegön­gyölve egy helyen"(Jan. 20:6-7). Mi­re jók ezek a fizikai részletek? Tálán array hogy senki se mondhassa el akkor, hogy az asszonyok álmod­ták, amikor jelentetek később, hogy "két férfi állt melléjük fenyes öl­tözetben" (Luk.2á:5)* Hogy mindez nem uj*mert Jézus megmondta nekik,hogy harmadnapon fel fog támadni, es ezt teljes szivükből hinniók is kellett volna. S ez az a pont, amelyen mi, mai modern keresztjenek megállunk, az előttünk eltek es az ugranunk kö­vetkezők millióival együtt: jézus Krisztus feltámadott és ezzel meg­kezdődött az a folyamat, mely azóta is megy, es soha meg nem all: a ha­lai nem a végső szó, hanem utana van egy valami, amit feltámadásnak nevezünk. A feltámadásban való hit keresz­­tyensegünk tanainak egyik legfonto­sabb alapköve. Ezért szentelIPal a­­postol egy e^esz fejezetet a feltá­madásban való hit tárgyalására az első korinthusi levelben. "Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a ha­lottak közül feltámadott, mimodon mondjak némelyek, hogy nincsen ha­lottak feltámadása?Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus áeái támadott fel, akkor hiábavaló a mi prédikálasunk, ee hiábavaló a ti hitetek is... sőt, még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elalud­tak azok is el vesztek tehát, mert ha csak ebben az eletben reményke­dünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk... (i.Kor. 15:12-19)^ és teszi hozzá teljes e­­rővel: "Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéje lett azok­nak, akik elaludtak!" (15:20). Jézusnak is volt eleg baja tani­­tasa közben az egyik zsidó szektá­val, a szadduceusokkal, akik tagad­ták a feltámadást,, és egyszer nyil­vánosán meg is akartak fogni egy találós kérdéssel,(Márk -12:18-27). De Jézus megfelelt nekik, mondván, hogy a földi körülmények nem ismét­lődnék meg a mennyben a feltámadás után, hanem mindenki olyan lesz mint Isten angyala,es hogy már az Ótes­tamentum is,bizonyságot tesz arról, hogy "Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene...(27.v.). Osto­baság azért azt képzelni, hogy föl­di körülmények ismétlődnek meg a feltámadás után, egy kifinomulltlel­ki formában. A feltámadás után lesz e^y Ítélet, melyebn ágy Isten^igaz­sága, mint Krisztus bűnbocsánatot szerző halála teljes mértékben va­lósággá lesz egyenként mindenki sza­mara. Hogy hitvallási tételünk "hiszem a testnek feltámadását" milyen for­mában valósul meg azt se tudjuk. . Le­het, hogy egyhaz-atyáink a "test" szó alatt az "egyént" értették, az­az, hogy nem egy elmosódott valami, hanem az egyén, a maga teljessege­­ben,, hibáival és erényeivel jelenik majd meg Isten színe előtt, hogy szamot adjon eletéről. Kemény Péter. Egyházi Értesitő. 5-1990 április hó

Next

/
Thumbnails
Contents