Egyházi Értesítő, 1989 (305-313. szám)
1989-10-01 / 311. szám
SZOLGÁLATUNK Mult havi számunkban azt vitattuk me^, hogy azért egyenlő a. keresztyen ember mindenki massal, mert egy Atyánk van, s valamennyien gyermekei vagyunk. Ugyanakkor azonban különbözünk egymástól lelki tekintetben, mert agandekainkat különböző módón hasznalhatguk fel ugyanarra a célra: embertársaink megsegitésére. Mondjuk .tehat igy: egyenlők vagyunk fontosságban, de különbözők életünk megnyilatkozásaiban, mert az élet sokrétű, sok mindenről lehet benne szó. Minden cselekedet kihat valaki rréena, eletünk össze van fonódva masok életevel, örömével, bánatával,békességével, gondjaival.Minden amit teszünk felelősseget helyez a vallunkra, és a felelősség szamadasra hivást jelent. Pál apostol az I.Korinthusi levélben felsorolja a lelki kincseket melyekkel sáfárkodnunk kell. Emliti a bölcsességet, melyet arra használhatunk fel, hogy embertársainkat helyesen iranyitsuk. A tudást, mely elsegit minket, hogy megértsük a világ rendjét, es igy világos fejjel Istenre mutassunk aki Teremtő,bölcs és szerető Atya. Hiszen .annyian vannak akik elveszettnek érzik magukat nemcsak a ma problémái között, hanem múltjukkal való tekintetben is. Itt van fontos szerepünk. Ha valaki elveszettségeben másoktól hall Isten dolgairól és azok miértjéről, megnyugszik mert belátja, hogy valahogy minden összefügg, és az összefüggésben bármi kicsiny legyen is az Egyházi Értesitő. egyen, neki is volt, vagy van még mindig szerepe. Az emberi ertelem területen kivül Pál ír a lelki dolgokról is. E- zek egyike a hit, mely nem örökölhető, megcsak at se vihető. Megcsak tanitani se lehet, de pelda-ado életeket látva mások hitre juthatnak. Ezért kötelessége a keresztyén embernek, hogy merjen beszelni hitéről, nem félve attól, hogy mások logikája néha összetörni igyekszik azt amiben mi hiszünk. I- gaz, hogy nem lehet meggyőzni másokat afelől, hogy hinniök kellene. De az is igaz, hogy mások látva a mi hitünket elgondolkoznak es tálán megpróbálják a hitből való elést. Azaz abba hagyják az okoskodást és odavetik magukat Isten kegyelmére .Okoskodásával nem jut sokra az ember, de egyszer eljut arra a pontra, ahol amint mondjuk "megáll az ember esze" és be kell látnia, hogy hitben kellene elfogadnia azt, amit agyával nem tudott felfogni. Ugyanakkor közvetlen kihatásai is vannak a hívő ember életének.Pal a "gyógyítás leikéről" beszel,melyet mi a lelek gyógyulására vonatkoztathatunk. Mert a lélek is lehet beteg, tele gyanúval, önzéssel,féltekenyseggel melyek megmérgezik életet annyira,hogy az környezetere is kihat es békétlenségét okoz. Semmi más nem tudja meggyógyítani az ilyen beteg lelket mint a hivőnek türelme, megertese, segítsége. De mert nehez ezeket állandóan gyakorolni a velünk egyItt élő lelki beteggel szemben, az rt 1989 október hó.
