Egyházi Értesítő, 1989 (305-313. szám)

1989-10-01 / 311. szám

Kedves Olvasó! Júliusi számunkban már beszámoltam levelemben egy fajta víznek, a vízesésnek a hallatlan hatalmáról es energiájáról» Szeretni; most egy másfajta vizről beszámolni: a gyógyfürdőről. Többször megfordultam a budai Lukács fürdőben, hogy fajós vállamra enyhülést szerezzek» Ennek érdekeben olykor beültem az iszaptó meleg vizebe, ott enyhen megtornáztattam fajos tagjaimat es a megadott idő es zuhany után jót pihentem. - Úgy éreztem, sok hasonlóság van a lel­ki áldások es a gyógyfürdő között. Első látásra az áldások nem mindig tűnnek vonzóknak: a gyogyiszap zöldes barnás zavaros vizébe bizonyos habozás után ereszkedik be az ember. Aztán túl forrónak tűnik, legszi­­vegebben azonnal kimásznánk belőle. (Hányán menekülünk Isten elől is!) Azután mindenféle vegyes népek áznak abban a zavaros medencében: csú­nyák öregek, kellemetlenek, közömbösek. Nem mindig kellemes az együtt­­lét, akárcsak az életben! A gyógyhatás is sokszor késik.Elvárnánk, hogy már az első fürdő után 20 eves csípővel, válakkal ficánkoljunk ki a vízből - es sajnos ez nem így van. Sokszor több fürdő után is fáj még es azon töprengünk: erdemes-e? Hat erdemes, kedves Olvasó! Mert a zavaros víz áldást, gyógyulást, meleget, megelevenedett tagokat igér. Isten áldásai, ha nem is mindig vonzóak - gyegyúlást, vigaszt, életet - örök illetet rejtegetnek. Kü­lönösen ha az ember elcsendesedik, elpihen és hagyja, hogy lelke min­den pcrcikájába bele ivódjanak. És ezek • az áldások másokra éppen o­­lyan érvényesek, mint rám, mert hogy nem személyvalogato az Isten! A gyógyvizet inni is lehet, mindenfele belső betegségre. Ha ize, szaga kellemetlen is, gyógyhatasa nem marad el. Nem jut-e eszedbe, kedves Olvasó, a Jézus felszólitasa: "Aki szomjúhozik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.(Jel.22:17) Micsoda meghívás! Bárki, aki akarga - vegye! És vegye ingyen, i^en: ingyen! Jézus, az áldott orvos kínaija ezt a gyógyvizet, a gyógyulást, az Örök Életet. Rajtam és Rajtad múlik, hogy kinyújtjuk-e kezünket, kinyjtjuk-e szi­vünket ezert a kegyelemért! Ne habozz hát, kedves Olvasó: vegyed az Élet vizet ingyen! Testvéri köszöntessél Szent-Ivany JÓzsefné. Egyházi Értesitő 3 1989 október hó

Next

/
Thumbnails
Contents