Egyházi Értesítő, 1989 (305-313. szám)
1989-03-01 / 305. szám
AZ AUTÓSTOPPOS Majdnem elütöttem«. Zuhogott az eső, ő meg kicsit oldalt állt, a lelógó fák alatt, és kezét nyújtogatta. Tűi későn fedeztem fel, és a kormányt balra rántottam.- Ezek a stopposok - mormogtam magam elé -, nemsokára már az útközepére fognak állni» közvetlenül az autó ele. De ez csak egy pillanatig tartott. Amikor elhaladtam mellette, futólag láttam az arcat a fényszóró fényeben. A fékre léptem és megálltam. Éjfél volt. Közel s távol egyetlen autót nem lehetett látni. Ki viszi el, ha én nem? Ez az út különben sem valami forgalmas. Visszahajtott9m és megálltam.- Hová akar menni? A fiú az én lakóhelyemet adta meg.- Igen? Én is oda megyek, szállj be! Lehuppant a mellettem levő ülésre, és kisebbfajta záport fröcskölt rám. Biztosan órák óta vár.- Nagyon rendes magától, hogy felvett.- Na igen - válaszoltam kelletlen -, különben ki venne fel? Hallgatás.- Nem akarsz valamit enni? Abban a termoszban forró kávé van. Nem szól semmit, csak fogja a kenyeret. Farkasétvággyal kezdi magába tömni.- Régen nem volt már semmi a gyomrodban?- Hat... tegnap reggel óta.- Ember - mondom önkéntelenül -* 'Egyházi Értesitő. .. / gyakran csinálod ezt? Szünet. Negyedóráig tart, amig jóllakik. A maradékot újra a hátsó ülésre teszi:- Köszönöm! Újabb hallgatás. Aztán hirtelen:- Nem gondoltam volna, hogy felvesz. Kész csoda. Csak néhány hete utazom stoppal. Valahogy mindig találtam éjszakai szállást. De ez az elhagyott vidék... aztán a hideg és eső... őszintén mondom: az e-| lőbb imádkoztam. Meglepődtem:- Imádkoztál? / 7 Igen, de most mar újra nevetségesnek tartom. Az este valami összejövetelen voltam. Az az ember, aki elől beszelt, azt mondta, hogj számolhatunk Istennel. Na, ezt próbáltam éppen ki. Tulajdonképpel furcsa, nem gondolja?- Nem. - Kezdek felélénkülni. Éi is igy gondolkozom, mint az az ember az összejövetelen. Megdöbbenve néz rám:- Nem igaz! Meg egy? Nevetve válaszolom:- Még egy a sok közül, ha úgy tétszik. Néhány perc múlva óvatosan meg kérdezi:- Mi a foglalkozása?- Orvos.- Tényleg? És hisz?- Igen, éppen azért.- Miért? - kérdezi elkomolyodva.- Mert orvos vagyok, és mindig azt látom, hogy Isten csodája nélkül az emberi beavatkozás semmit sem tud tenni. 1989 március hő. 8.
