Egyházi Értesítő, 1989 (305-313. szám)

1989-03-01 / 305. szám

- Hm - morogja szomszédom -» mind a mai napig nem tudom ezt meg— érteni.- És ki vagy te? - kérdeztem»- Na, valami olyasfele, mint a

modern tékozló fiú. Elváltam az öregeimtől. Gazdag tökfej az öregúr, Mercedes meg minden ... Nem tetszett a stilusa: fogadások, partik, üres fejek. Ha egy problémával mentem hozzá, kiállított nekem egy cseleket. Pénz! Ezzel egyetlen kérdést sem oldunk meg. ,- Nem - ismertem el -, szerintem sem. De beszéltél mar egyszer az apaddal?- Igen. Valahogy ő is belátja, de már nagyon mélyen ül az egész üzleteben, egyszerűen nem tud kiszállni belőle.- Kiszállni? De te ki tudnál?- Igen, én egyszerűen nem birtam tovább.- És most?- Még magam sem tudom. Tulajdonképpen szocológiát tanulok, il.letve^tanultam.- Miért?- Én is ezt kérdeztem. Ezért hagytam abba. Én segitsek más felrecsúszott alakoknak? Hiszen nekem sincs senkim.

Elvittem a lakásomra |s lefektettem. Másnap egész délután beszélgettünk. Amikor elment,történt vele valami. Megértette, hogy Jézus Krisztus nélkül az élet értelmetlen körforgás »amelynek középpontjában mindig az ember áll 7 az ember minden tökéletessegevel, egoizmusával...öszszes bűnével.

Mihály vissza akart menni az édesapjához. Beszelni akart vele az uj hirről, Tovább alkart tanulni.

Búcsúzáskor úgy megszoritotta a kezemet, hogy fajt:- Doktor úr! Egyedül voltam, csak most tudora,hogy mennyireegyedül. De tudja, tulajdonképpen minden ott kezdődött az esőben, az éjszakában, az imádsaggmmal...-VBA DÉL KERESZTJE ALATT

Mert mögöttem éj lett,a reggelből,

És előttem^is távol meg a cel^

Az út szélén, száraz levelekből,

Agyat vetett az é,jfél és a szél.

így csillagos ég lett a takaróm,

Es vánkosom a holnap hajnala,

S a félhomály díszitgette álmom,

Mint emleket az elet alkonya.

Pirkadás, meg mosolyogva nézett.

Ügy tett, mintha öreg esteflenne.

Faradságot, s álmot is megértett,

Mert az éj, és nappal is el benne.

Vindis Zoltán (Adelaide) *

* if

Egyházi Értesito

9

198*» március ho