Egyházi Értesítő, 1989 (305-313. szám)

1989-04-01 / 306. szám

HÁLA-ÉNEK, OROM-ÉNEK A húsvét és pünkösd közötti idő­szak a keresztyénség számára min­dig örömet jelentő szakasz volt. Hiszen Krisztus feltámadott, és te­le lehetünk reménységgel, hogy fel­támadása kihat majd reánk is. Jé­zus megjelenései tanítványai előtt pedig azt bizónyitották, hogy van Urunk, Aki velünk van. Nem kell ke­resnünk, van Aki megosztja velünk az élet terhét. Ezért is adta Jé­zust embertestbe, olyanná tette mint mi vagyunk. Fizikai megjelenése, élet-funkciói, az éhség, szomjuseg, fáradság, fájdalom mind erről a va­lóságról beszélnek. Ugyanakkor pél­dánkká is tette őt mindenek elvi­­seleseben, megmutatta általa, hogy még a legnagyobb nyomorúsegben is bízhatunk őbenne. Nincsen ^határa sem ő erejének, sem a mi kéréseink­nek, Istenben még a lehetetlen is lehetővé válhat. A hála-ének tehát Jézus feltámadásából indul ki, s annak hatását reánk is alkalmazza. Azért száll Istenhez, hogy ^nem hagy­ta az embert a múlandóság völgyé­ben, hanem szemeit a megváltás he­gyére irányította. Felfelé kell néz­ni, fel kell emelni szivünket a föld bajai, a halál megdöbbenése és az élet nyomorusaganak keretei közül. Mi lenne a keresztyénség értelme ha nem lennének ennek tanúi, — a bajok között is bizakodva élő emberek. Erről a felfelé nézésről szól az egész húsvét utáni vasárnapokon fel­olvasásra kijelölt zsoltár, a 121- ik. "Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem..A Biblia nyelvén a "hegy" az Isten­/ hez való 'közeledésre utal. Azért megy "fel" az ember a hegyre, vagy azért emeli "fel" szemét, hogy föl­di értelemben közelebb juthasson Istenhez, Aki, "odafenn" lakozik. Mózest is először egy hegyen szólí­totta meg az Ur, majd egy másik hegyre küldte, hogy ott szóljon hoz­za. Ezen a - hegyen adta ki neki a törvényt. Halála előtt Mózes szin­tén egy hegyre megy fel, s onnan nem jön vissza többé, s Illés is egy hegyen szólt Istenhez. Jézus­ról is megjegyzi az -'evangélium, hogy első nagy tanító beszedet egy he­gyen tartotta, tehát jelképesen Is­ten közeliből szólt a néphez. Több-j szőr ment fel egy-egy hegyre, hogy imádkozzon, s tanítványait is egy hegyre hívta, Hogy ott szóljon hoz­zájuk. Megdicsőülése is egy hegyen történt, s a Golgotha ahol megfe­szítették szintén egy magasabb domb volt. Isten/Fiát az ellepe lázadó emberek £ehat Isten közelében, Is­ten lábánál ölték meg. Ezért néz fel ,a zsoltáriró is a "hegyekre", es varja onnan segítségét, mert Is­ten neyepek kimondása helyett az ő közelsegere utal. Azt mondotta egyszer a nagy Hin­du gondolkozó Ghandi, hogy kész lenne felvenni a keresztyenséget ha találna egy olyan keresztyént, aki a nap minden Zk órájában ke­resztyén marad, és ennek megfele­lően cselekszik. Sajnos ennek a nagy embernek nem volt alkalma ar­ra, hogy az egész világot egyszerre figyelje meg, s igy csak általáno­sítani tudott. Megállapítása még­k. Egyházi Értesítő. 1989 április hó

Next

/
Thumbnails
Contents