Egyházi Értesítő, 1989 (305-313. szám)
1989-04-01 / 306. szám
is szivünkbe vág, mert jól tudjuk magunkról, hogy nem vagyunk képesek még egy napig sem minden esetben keresztyénségünknek megfelelően élni és viselkedni. Ha tetteink talán nem is beszélnek ellenünk, ha szavaink mérsékeltek is, de gondolataink és szándékaink nem mentesek különféle bűnöktől. Saját magunk nem is vagyunk képesek megitélni állapotunkat, má-^ sokat megkérdezni pedig nem merünk, attól való félelmünkben^ hogy szemünkbe mondják az igazságot,és akkor megrendül sajat magunkba vetett hitünk. Vagyis: az igaz szó megsemmisíti a fennálló barátságot és emiatt hagyunk mi másokat a maguk életformájában és várjuk el, hogy azok iß hagyjanak a miénkb en minket. Sok ember azért véli magát igazságosnak, jónak, barátságosnak, mert embertársai nem fedik fel előtte hibáit. De ha meg is tennék, még akkor is könnyű lenne kibújni azok vádja alól mondván, hogy "mindenki bűnös" és "senki se tökéletes. Ha hála-adó énekünk az Úrhoz azért száll, mert ő van, és mert A- tyai kegyelmével kezel bennünket, akkor öröménekünk azért kellene, hogy Hozzá emelkedjék mert nem hagy el bűneink ellenere sem. Nem kcnynyű kiesni a kegyelmes Atya kezéből, még akkor sem, ha az ember nem akar benne maradni. Isten sohase ad fel senkit, mint ahogy a tékozló fiút sem adta fel atyja, hanem reménységgel várta hazatértet. Isten nem osztja két csoportra az embereket, azokra akiket szeret, és azokra akikkel nem törődik. Éppen abban van Isten mindenhatósága és mindenütt jelenvalósága, hogy ö mindenkinek Atyja, Aki számára az ember a fontos,nem körülményei, sem testi állapota, hanem emberi mivolta. Ezért olvastuk a Szentirásban, hogy Isten előtt mindenki a maga módján ad majd számot magáról, mert életében akár akarta akár nem az öve volt és egy reá bizott feladattal birkózott. A pogány ok a sajat törvényeik alapjan Ítéltetnek meg^ s.az istentagadók a sajat mértékük szerint. Hiszen mindenki igyekszik kidolgozni a saját aözámára valami rendszert mely szerint él és cselekszik s a számadáskor ennek alapján kérik majd vissza tőle mindazt, amit reá biztak. Mekkora értelmi és lelki sötétségben él az aki reméli, hogy megmenekülhet az élő Isten elől az által, hogy nem ismeri el őt. Vagy ki lehet-e zárni a fenyegető veszedelmet azáltal, hogy becsukjuk a szemünket ? Nem lehet elmenekülni az Élő Isten elől. Ebből a fenyegetésből a keresztyén azonban örcmteljes biztatást olvas ki, és ennek megfelelően zengi öröm-énekét. Ha nem lehet elmenekülni az Élő Isten elől, akkor az is bizonyos, hogy az Élő Isten sem hagyja el azokat, akik magukat Hozzá idomitják és gyermekei akarnak maradni* Akkor minden baj, betegseg, szenvedés, hosszú vagy rövid ideig tartó megpróbáltatás csupán ideig való, s mindennek''végén ott á31 az Ur, aki Atyánkká lett jézus által. Isten felhasználja életünket arra, hogy megmutassa hatalmát mások számára, s a mi öröm-énekünk az, hogy felhasználtattunk, szükség volt reánk, és mi tovább vihettük azt,amit reánk biztak Egyházi Értesítő 5 Kémény Péter. 1989 április hó
