Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)

1918-04-01 / 4. szám

EGYHÁZI ÉLET. 6 1918 Április. örvendünk annak a becsületes beismerésnek, hogy az Egyházi Lapok azok a médiumok, a melyek által legsikeresebben lehet elérni a magyar reformátusság zömét és széles körben felkölteni hittestvéreink ér­deklődését az Egyesület irányábafl. Molnár István tit­kárt olyan embernek ismerjük, ki nyilatkozatait meg­fontoltan szokta megtenni. Olyan embernek, ki nem habozik megmondani az igazat, még ha elkövetett té­vedésbeismerésével van is az egybekötve. Az Egye­sület titkárja előtt a hivatalos lapság kérdésében egyetlen szempont a döntő, — és ez az: milyen értékű ellenszolgálatot képes valamely lap nyújtani az Egye­sültnek azon dijjazás viszonzásaképen, a mit az Egye­sület fizet a hirdesésért? E feltett kérdésre ő habo­zás nélkül adja még a feleletet, melyben szót sem ér­demlő haszonnak minősiti a mai hivatalos lapsági rend­szert. Egyszersmind, úgyis mint jó református ember, úgyis mint helyes gondolkodású egyén, a Ref. Egyesü­let ügyeinek sikeres további propagálására az egyházi lapokat jelöli meg és tartja illetékes factoroknak. Egyesületünk titkára nyilakozatának ezen részében ta­láljuk meg a magunk részére az elégtételnyujtás for­máját. A mi a múltat illeti, — mi sajnáljuk legjobban, hogy az any ászén tégy ház nagy mezején folytatott munkánk közben azon jó viszonyt, mely egy évtizednél jóval hosszabb ideje fennt állott az Amerikai Magyar Refor­mátusok Lapja és az Am. Magyar. Ref. Egyesület kö­zött, sajnálatos incidens megzavarta. Nem akarunk szemrehányást tenni sem egyéneknek, sem magának a vezértestületnek, de magunk igazolásául ki kell jelen­tenünk, hogy az Am. Magy. Reformátusok Lapjának szerkesztősége a múltban semmi olyan szerződés-sze­­gést vagy az Egyesület ártalmára szolgáló ténykedést nem követet el, a mely igazolttá tette yplna azt az ön­kényes és szeretetlen eljárást, mely vele szemben fo­ganatosíttatott. s mely eljárás következményeképen a convencio által eszközölt szerződéses viszony az Egye­sület és a Ref. Lapja között a vezértestület által fel­bontatott. Csupán felemlítjük, hogy ez a incidens a lapnak az a politikai magatartása volt, melyet a Ká­rolyi-féle mozgalom idejében minden hazafias érzésű magyar ember és magyar Testület magáénak vallott, és a mely politikai hitvallás helyességét a mai idők még jobban igazolták, — nevezetesen a Független Magyarország eszméje. — Az a vezető szerep, mit e mozgalomban abban az időben az Am. Magy. Reformá­tusok Lapjának a szerkesztője vitt vala. — arra indí­totta volt az Egyesület Tisza-István párti elemeit, hogy' nyílt harezot kezdjenek az Am. Magy. Reformátusok Lapja ellen, mely a meg nem fizetett hazafiság szó­szólója volt minden időben. így történt, hogy ez el­lenséges kezek széttépték azt a kaocsolatot. mely olv hosszú évek során fenntállott az Egyesület és lapunk között. Mi e felett nem recriminálunk. Részünkről ezeket a dolgokat átádtuk a múltnak. Amegváltozott körülmények között természetesen nem éreztük többé annak elkötelezettségét .hogy a Ref. Egyesület érde­kében agitáljunk. Ezt senki tőlünk rósz néven nem veheti. Annál kevésbé ítélhet el bennünket bárki is ezért, már csak a miatt is, mert az Egyesület vezér­­testülete behozta a előtúrt is, vagyis megszavazta ön­magának azt a jogot, hogy’ a lanokban elhelyezendő czikkeket előbb láttamozza. és azok csak a vezértestü­let helyhonhagvása után voltak megjelentethetek. A Reformátusok Lapia ilven megszorításokat magára nézve soha el nem fogadhat. Hogy tehát a Reformátu­sok Lapjának absolut pártatlansága tediesen világos és bebizonyított legyen, az akkori sezrkesztő. Ntiszt. Harsány! László newyorki ref. lelkész, igen tanintato­­san és nagyon bölcsen, nem adott helyet többé az Egyesületre vonatkozó semmiféle felszólamlásnak és közleménynek. Pedig ilyen felszólamlások és közle­mények nagy számmal érkeztek hozzá. Ezen fel­szólamlások és közlemények — számszerűit 18 drb van nálunk —- legnagyobb része a vezértestület önkénves­­ségét bírálja és elégedetlenségének ad kifejezést a felett, hogy a felelősségnek mily kevés érzékével töri meg maga a vezértestület a convencion hozott hatá­rozatokat. Senki nem ütközhetett volna meg azon, ha a tapasztalt igazságtalan és méltatlan eljárás érzétében a Reformátusok Lapjának szerkesztője visszatorló ma­gatartás tanúsítására határozta volna el magát. Ám a Reformáutsokj Lapjának szerkesztője nem csinált cásust a dologból. A Reformátusok Lapja nyugodtan várta be az események kifejlődését. Mi tudtuk, hogy az események nekünk fognák igazat adni. És ezeket az eseményeket nem volt szükséges siettetni. íme, — az Egyesület központi titkárja ismeri be immár hogy az Egyesületnek szüksége van ismét a félreálliitott a mellőzött, az igazságtalanul elbírált egyházi lapokra, mert ezek a legsikeresebb médiumok az Egyesület köz­leményeinek a nyivánosság elé való hozatalára és arra, hogy elérjük azokat a református testvéreket, kik még nem tagjai az Egyesületnek. Nem tesz semmi kü­lönbséget a dolog érdemére nézve az, hogy a titkár ur UJ egyházi lap alapítására gondol (holott inkább azt kellene sürgetnie, hogy a meglevő egyházi lapokat erő­sítsük és hozzuk szerves összeköttetésbe az Egyesület­tel), — mert a lényeg ezen ügynél abban van. hogy a titkár ur ELISMERI, hogy az egyházi lapok a leg­sikeresebb propagálói a Ref. Egyesületi ügyeknek és az Egyesület érdekeinek! A mi álláspontunk és magatartásunk a jövendőre néz ve az, hogy az Egyesületnek saját fejlődése és ön­érdekei szempontjából is fel kell használnia azon segí­tő erő, melyet neki az egyházi lapok nyújthatnak. Ha az Egyesület titkárja büszkén hangoztatja, hogy az Egyesületnek faji és hitfelekezti vonatkozású elköte­lezettségei vannak, úgy mi is hangoztatjuk, hogy meg­várjuk, hogy az Egyesület vezetősége ezen elkötelezet­­tégeknek eleget is tegyen a magyar református egy­házi sajtóval szemben. A legerőteljesebben hang­súlyozni kívánjuk, hogy a korábbi jó viszony és megér­tés helyreállítására az Egyesület és a Reformátusok Lopja és a többi egyházi lapok között nem a lapoknak, hanem az Egyesület érdekeinek szem pontjából van nagy szükség. Még tovább megyünk a nyilatkozat tétel­ben. Arra hogy az Egyesület fájj és hitfelekezeti el­kötelezettséget rovjon le az egyházi lapok irányában olyan formában, hogy e lapokat hirdetési eszközökül használja fel., az összes egyházi lapok között az Am. Magy. Reformátusoknak Lapjának van a legkevesebb szüksége, mert a mi lapunk nemcsak a fennmaradás­nak, de a folytonos fejlesztésnek minden garanciájá­val rendelkezik egyházi főhatóságaink jóindulatából ki­folyólag. Viszont mivel érezzük a helyzett visszásá­gát és mivel érezzük, hogy módunkban és tehetsé­günkben áll és akarunk is szolgálatára lenni ilyen ne­mes kér. missiót betöltő egyházi intézményünknek mi­nő a maga nemében egyedül álló Am. Magy. Ref. Egye­sületünk, — tehát ezért és csakis az Egyesület érde­ke miatt kívánatosnak tartanók mi is. ha az Egyesületi titkár óhajtása megvalósulhatna és az egyházi lapok erkölcsi ereje és nagy befolyása hajtó erőül használtat­nék fel az Egyesület gépezetének működtetésénél. — Az Egyesület ezen kérdés tárgyalása elől ki nem térhet, mert az egyházi sajtó ügyének istápolása faji és hit­felekezeti érdek a titkár ur és minden helyes gondol­kodású. vallását szerető égvén előtt is. Mit szólanának a pápisták ahoz. ha az ő cath. szö­vetségük szándékosan és sértően mellőzné az ő egy­házi lapiaikat? Bizonyára az ítélet az volna a Szövet­ségük felől, hogy az nem teljesiti sem faji. sem hit­felekezeti kötelességeit. Legyünk hát belátással, méltánylással és megértés­sel egymás irányában. — akkor meg lesz az alan me­­lven álva az eddiginél nagyobb sikerű munkát fejthe­tünk Isten dicsősségére. a krisztusi szeretet megvaló­sítására és magyar református anyaszentegyházunk erősítésére. HARSÄNYI SÁNDOR. homesteadi és vid. rpf. lelkész, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának szerkesztője.

Next

/
Thumbnails
Contents