Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)
1918-04-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET. •7-1918 Április. A KERESZTYÉN REMÉNYSÉG. (B.) Óh Isten, én reménységem, gyámolom és oltalmazom! Dicsőítsd meg a Te erődet az én erőtlenségemben, . hogy megfelelhessek annak a reménységnek, melyet bennem a Te evangéliumod hatalmával támasztottál a Jézus által. Ámen. Textus: “Legyetek pedig mindenkor készek megfelelni nagy alázatossággal és becsülettel azoknak, akik számot akarnak venni a ti bennetek való reménységről.” (I. Péter III: 15.) Amikor iaz Ur Jézus idejében az emberek belátták, hogy a pogány és zsidó vallások rendelkezései nem elegendők az idvesség elnyerésére, amikor csalódottan fordultak el a régi bölcsek tudományától, mert abban sem találták meg a boldogsághoz vezető utat, minden reménységüket a Krisztusban vetették, majd az ő menybemenetele után egyre nagyobb számmal csatlakoztak a tanítványok társaságához. Elhitték, hogy nem adatott más név égen és földön, mely által megtartatunk,mint az Ur Jézus neve. Elhitték, hogy csak úgy érkezik el az Isten országa, mely szeretetben, igazságban és békeségben egyesíti a föld minden népeit, mint testvéreket, ha mindenki úgy fog gondolkozni és élni, mint az első tanítványok ,akik becsülettel adtak számot a beléjök helyezett reménységről. Ez a keresztyéni reménység, amennyiben az a Krisztus személyéhez fűződik, ma sem változott, mert a Krisztus ugyanaz ma, aki tegnap volt s ugyanaz marad mind örökké. De az ő tanítványai ma már nem olyanok, mint régen voltak s igy la bennök való reménység sem olyan, mint régen volt. Amazok egymás terhét hordozták, emezek leginkább a maguk jólétével törődnek. Amazok, ha a fájdalom és szenvedés könnyeket csalt is szemükbe, nem zúgolódtak; emezek a bőség idején is elégedetlenek. Amazokhoz tömegesen mentek mindenféle népek, hogy gyülekezetükbe felvétessenek. Emezek ki akarják rekeszteni a gyülekezetben lévőket is vagy maguk hagyják el a gyülekezetét. Milyen reménységünk lehet azok felől, akik ennyire elhajlottak az első tanítványoknak Krisztust követő példájától? Bizony szomorú reménység ez, mely meg nem nyugtatja a szivet, sőt inkább elkeseríti. Ilyen-e a te keresztyénséged is? Olyan-e, mint sokaké, akik csak bitorolják e dicső nevet, de egyébként érdemetlenek arra? Ha azt akarod, hogy a benned levő reménység olyan legyen, amilyen az első tanítványokban volt; ha azt akarod, hogy e reménységről bármikor és bárkinek becsülettel megfelelhess, el ne feledd, hogy csak ott maradhat meg és csak ott vehet épülést ez a keresztyéni reménység, ahol annak alapja is van. Kérded, hogy mi ennek a reménységnek alapja? Tekints az Ür Jézusra. Mi volt annak a reménységnek alapja, melyről ő számot adott? Lásd meg, hogy az Ur Jézus életének minden mozzanatában Isten nem a legutolsó, hanem a legelső helyet foglalta el; hogy neki mindennapi eledele volt az Isten akaratának cselekvése s hogy ő mindenben az Istent dicsőítette. S az első keresztyének igazán követték Mesterök példáját. Előbb az Istenre gondoltak ők s csak azután a maguk dolgaira. Előbb az Isten országát keresték s csak azután fogtak hozzá a szükséges földi javak megszerzéséhez. Előbb a lélekkel törődtek s csak azután a testtel. így cselekedjél te is. Erre az alapra biztosan építhetsz. Ne kövesd azoknak rossz példáját, akik mindenben éppen a megfordított módon cselekesznek. Előbb magukra, veszendő világi kincseikre gondolnak ők s csak azután az Istenre, ha már más gondolatuk nincs. Előbb a múlandó javak után futkosnak s csak azután törődnek avval, ami örökkévaló. Csak akkor mennek Isten házába, ha már semmi más dolguk nincs. Te ne indulj utánuk, hanem határozd el magadat arra még ma, hogy ezután még rendületlenebbül megmaradsz azokkal, akik nemcsak külsőleg, de valóban követői az Ur Jézusnak s ha eljő a számadás napja, ha az emberek hivánják hogy bizonyságot tégy a te keresztyén voltodról és ha majd Isten ítéletre hiv elő, te légy készen becsülettel és alázatosságai számot adni a benned való reménységről! CSENDES ÓRÁK.
