Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)
1918-02-01 / 2. szám
EGYHÁZI ÉLET.------5-4 —--------= 1918. Február. Nos tehát, nem nagy ideje volna-e már annak, hogy az egyházi téren volt és részben még most is meglevő huzavonával felhagynánk? Nem eljött-e már az ideje annak, hogy keressük az utakat az egyesülésre és egyesült erővel munkáljuk azokat a czélokat, amelyek czéljai valamenyiünknek tekintet nélkül arra, hogy melyik egyházi árnyalathoz tartozunk? Én azt hiszem, hogy minden amerikai magyar reformátusban él a vágy, hogy tegyünk valamit ebben az irányban. Egyesüljünk és egyesült erővel munkáljuk azokat a czélokat, amelyeket munkálnunk kell, ha érdemesek akarunk lenni a református névre. Meggyőződésem, hogy ha lesz arra alkalom, hogy az egyházi téren egymástól eltávozott testvéreket összehozzuk, mindenik örülni fog az alkalomnak és tiszta szívvel fog kezet fogni az együttműködéshez. Az Amerikai Magyar Református Egyesület alkalmat szerezhet ehez az által, hogy vállalkozik egy Magyar Református Lap kiadására és alkalmat ad a már meglevő református irányú lapoknak arrra, hogy beolvadjanak az általa kiadott lapba. Ne tessék megijedni ettől a gondolattól. Az Egyesület tagjai jól tudják, hogy az Egyesületnek szüksége van egy ilyen lapra. Tudják, hogy ha annyival hozzájárulnak a lap fentartásához, mint amennyit most költenek hasonló czélra, akkor az mindig elég lesz arra, hogy az Egyesület részéről többet nem kell tennünk azért. Viszont az Egyesület egy ilyen laptól és csakis egy ilyen laptól várhatja el, hogy czéljait igazán munkálja. Egy ilyen lappal eléri úgy a már meglevő tagjait, mint azokat, akik még nem tagjai az Egyesületnek. Egy ilyen lap útján eleget tehet annak a kötelességének is, amelylyel a református eszméknek tartozik. Mert ne feledjük el, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület nemcsak segélyző intézmény, hanem magyar református intézmény is és kötelességei vannak úgy a magyr faj, mint a református vallással szemben is. úgy a magyar faj, mint a református vallással református jelleggel biró kötelességeiről beszélünk, önkénytelenül is arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az Egyesület kötelességei ebben az irányban teljesen ugyanazok, mint amelyek az egyházak kötelességei. Az már mellékes dolog, hogy az egyház melyik egyházi szervezethez tartozik. Akármelyikhez tartozik is, egyformán szolgálja és igyekszik megvalósítani azokat az eszméket, amelyeknek megvalósítása fenállásának legfőbb követelménye. Miért ne lehetne elérnünk azt, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület kezdeményezése és közvetítése folytán létre hozzunk egy olyan lapot, amelyik méltó volna a magyar református névhez? Miért ne lenne jobb egy igazán jó és értékes lapot adni a most meglevő lapok helyett. Kevesebb pénzbe kerülne, mint a mostani lapok fentartása és végtelenül jobb, erősebb és minden tekintetben megfelelőbb eszközünk lenne úgy az egyházak, mint az Egyesület czéljainak a megvalósítására. Azt hiszem, hogy megtehetjük, csak egy kis jóakarat, egy szemernyi megértés legyen bennünk. Gondolkozzanak a dolgon, akiket illet és mondják el véleményüket. Akkor lehetünk csak egy véleményen, ha elmondja ki-ki a maga véleményét és megértjük és megismerjük egymást. Molnár István,--------0-------SZEMÉRMETESSÉG. A Samoyed népek között a férfi valóságosan megvásárolja a feleségét. Az asszony ára 5 és 20 rénszarvas között váltakozik. A menyasszony úgy itt, mint Greenlandban, minden erejével küzd a szülői ház elhagyása ellen, erőszakkal kell lefogni és rá kell kötözni a vőlegény szánkójára, hogy az elvihesse. Némely beduin törzsnél a menyasszony sátortól sátorhoz szalad, hogy a vőlegénye elől menekülhessen. Az eszkimó leány valóságosan kétségbeesik ha nőül kérik. Sírva, jajgatva rohan ki a kunyhóból és a haját tépi nagy rémületében. A bushmen leány nagy ijedtséget mutat a férfi szerelmi vallomására, az arab menyaszszony pedig kövekkel védekezik vőlegénye ellen, hár máskülönben szereti is, mert a szokás szerint annál nagyobb becsben részesül társai részéről, minél erősebben dobált, rúgott, harapott, ütött és körmölt. Oroszországban, a Volga mentén lakó népek között a vőlegény elrabolja a menyasszonyát, dacára annak, hogy sem a leány sem a szülei nem ellenzik a házasságot. Ezt valószínűleg csak azért teszik, hogy igy a rendes utón kötött házassággal járó ceremóniák nagyon is jelentékeny költségeit elkerüljék.
