Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)

1918-04-01 / 4. szám

Szerkesztők: Bogár Lajos, Hankó M. Gyula, Kovács \V. Andor. — Felelősszerkesztő: Hankó M. Gyula, 737 Mahoning Ave., Youngstown, 0.

Előfizetési árak: Egy évre $1.00, egyes szám 10 cent. Subscription price: $1.00 for one year.

E lap megjelenik a hó közepén.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HAVI KÖZLÖNYE.

Az egyház hivatása.

Tökéletes munkát csak akkor végezhet valaki, ha teljesen annak a munkakörnek él, amelyet Isten rendelésének alapján, maga választott magának. A hivatalnok ember rendezhet ugyan be magának asztalos műhelyt, de műhelyében sohasem fog olyan tökéletes mukát végezni, mint az, aki az asztalos műhelynek szenteli életét, arra készült s azzal foglalkozik. Mindenhez szükséges nemcsak a hivatás, hanem az előkészülés is. Mert ha valaki előkészület nélkül fog valami munkához: abban a munkakörben csak kontár leend, és elhanyagolja saját munkáját is.

Ez az örök igazság nemcsak az egyes emberre vonatkozik, hanem vonatkozik az egyes emberekből álló testületekre is. Minden társulásnak meg van a maga czélja, a maga hivatása és rendeltetése, és minden társulás csak akkor fog hivatása magaslatán állani, ha kizárólag saját munkakörét tartja szem előtt.

Különösen vonatkozik ez az egyházakra, mint testületekre, amelyeknek a czélja egészen speciális és semmiféle világi czéllal nem kapcsolható össze. Amelyik egyház a maga czéljai közé az evangeliom terjesztésén, a lelki élet munkamezején kívül más czélokat is fölvesz és munkál: hivatását téveszti el, elveszíti saját hitelét és veszélyezteti saját életét. Az egyháznak mindig veszedelme volt az, ha elmerült a világi élet küzdelmeiben. A római katholikus egyházat a világi élet vágyai és reménységei téritették el az evangélumtól és tették majdnem azonossá a pogány vallásokkal. Maga a Jézus is tiltakozatt az ellen, amikor világi törekvésekkel gyanúsították, mondván: az én országom nem e világból való.

Az én országom nem e világból való.

Jézusnak ajakán ez a néhány szó nemcsak védekezés, hanem egyúttal utasítás is. És ha az egyházak igyekeznek arra, hogy életükben Jézus életelvei szerint rendezkedjenek be: kétszeres kötelességük az, hogy ezt az utasítást szem előtt tartsák. Természetes dolog. Hiszen az egyház tagjai nem képeznek valamely kizárólagos politikai vagy gazdasági pártot, hogy azok egyikének vagy másikának szolgálatába szegődjenek. Az egyház tagjai között egyformán foglalnak helyet a különböző pártok tagjai s az egyháznak egyik czélja az, hogy a küzdelemnek élét tompítsa s az embereket közelebb hozza egymáshoz. Micsoda egyház volna az, amelyik pl. a szocialisták forradalmi programmjának megvalósítását, vagy a nagy tőkések önző politikájának szolgálatát tűzné ki czélul maga elé? Az ilyen egyház béke helyett csak az elégedetlenséget szítaná és saját maga válna önsirjának megásójává.

Az egyházaknak ez a kizárólagos czélja és hivatása azonban megint nem jelenti azt, hogy az egyház munkásai, mint emberek, mint