Egyházi Élet, 1918 (3. évfolyam, 2-7. szám)

1918-04-01 / 4. szám

EGYHÁZI ÉLET.

2-1918 Április.

egyének ne foglaljanak állást akár politikai, akár gazdasági kérdésekben. Sőt ellenkezőleg, az egyház munkásainak, a lelkészeknek, szinte kötelességük az, hogy polgári jogaikat gyakorolják. De minden körülmények között óvakodniok kell attól, hogy a küzdelmek hevébe belevessék magukat s ez által híveik egy részénél föltétlenül visszatetszést keltsenek önmaguk iránt. Hazai egyházi törvényeink távolról sem tiltják a lelkészekre nézve, hogy a világi küzdelmektől távol tartsák magukat, de igenis tiltják azt, hogy e küzdelmek terén önmagukat exponálják. Politikai vagy gazdasági küzdelmek jelvényeit pl. lelkészi lakásokra vagy templomokra kitűzni soha sem szabad.

De ha hazai egyházunk egészséges szelleme ilyen mérsékletre inti még az egyéneket is: vájjon nem természetes dolog-é, hogy az egyházakat, mint testületeket, egyenesen eltiltja az ilyen küzdelmektől? “Az én országom nem e világból való”. Az egyház munkatere nem a politikai vagy gazdasági élet küzdelmeinek mezeje. Az egyháznak felette kell állania ezeknek a küzdelmeknek, mert csakis igy töltheti be élethivatását.

Az amerikai egyházak nem ragaszkodnak túlságosan ehhez a bibliai elvhez. Ha itt valamely választásról van szó: egészen megszokott dolog, hogy a jelölt, vagy az ő megbízott kortese a templomban hirdeti az ő egyedül idvezitő pártállását s az Isten házát kortes tanyává alacsonyitja le. Az amerikai egyházak e gyakorlata azonban nem fogja megdönteni Jézusnak a tanítását s mi bölcsebben cselekszünk, ha e tekintetben is a Mesterhez ragaszkodunk.

Pünköst felé.

Irta: Kövy Árpád.

Közéig a Pünköst — érzem >— érzem A Lélek szárnya lebbenését.

Fuvalma rezg már — sziveinkből Szétfoszlik a homály s a kétség. Atsuhan a bűnös világon Látatlan a pünkösti lélek —

Csókot lehel a néma rögbe S lesznek csodás, nagy ébredések.

Közéig a Pünköst — ime ott künn Napfényes a természet arcza Nyoma sincs fajt a szélviharnak, Mely az imént még átviharza.

Csupa szin, káprázat, sugárzás, Minden mosolyg és minden éled Hirdetvén ujongó örömmel,

Hogy eljön a pünkösti Lélek.

Közéig a Pünköst — hej csak itten E zsongó emberáradatban Nincs semmi jel az ébredésre. Minden oly néma, mozdulatlan.

Az élet hangos — a zsibongás Itt reszket a nagy kő'tömegben Csak a szívnek nincs mozdulása Csak a lélek fagyos, kietlen.

Hová lett a múltak reménye Az ősök szent fellángolása?

Hát zöldelő vetéseinket Megfogja újból a bűn átka?

Nem — nem lehet — beteljesül még Mi rajtunk is a szent Ígéret!

Jönnöd kell, oh epedve várunk Bilincsoldó pünkösti lélek!