Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-01-01 / 1. szám
EGYHÁZI ÉLET. 5 1917 Január. által egyesülve, boldog polgárai leszünk egy jobb hazának, az Isten eljövendő országának. És most, amidőn Jézus születésének örömünnepéhez készülünk, készüljünk azzal az örömérzéssel, hogy Ő a mi Idvezitőnk s a világ legnagyobb polgára és az emberiség legönzetlenebb jóltevője, sőt szeretetével mindenek erős fundámentuma. KÜLSŐ VIHAR ÉS BELSŐ CSENDESSÉG. (Olvasandó Mát. 1 1 :28—30.) Jézus élete külsőleg a leghányatottabb élet volt azok között, amit valaha ember élt. Vihar, támadás és a küzdelmek habjai szünet nélkül feje fölött dühöngtek mindaddig, mig megtöretett teste nyugalomra helyeztetett sírjába. Jézus belső élete azonban egy üvegtenger volt. Ott mindenkor szent nyugalom honolt. Bárki, bármikor jött hozzá, nála nyugalmat talált. így van ez ma is, mi velünk is. Jézusnak szerencséjét semmi sem befolyásolhatta csak egy pillanatra sem e földön: szerencsétlenség pedig nem érhette, mert szerencséje nem volt. Testi eledel, öltözet, pénz ---a mi e világ fiainak legtöbb gondot okoz, igy minden bajnak kutforrásává válhat — nemcsak, hogy soha sem kötötték le figyelmét, de ezek soha részt sem vettek gondolataiban. E világ fiainak lehetetlen volt lealacsonyítani az Ő reputátióját, mert Ő soha nem csinált magának reputátiót. A meggyógyitottnak erősen lelkére kötötte, hogy mások előtt titkolja el mind amit nyert, s ennek természetesen mindig az ellenkezőjét csinálták az emberek. Mikor bántalmazták Ö néma volt: mikor szidalmaztatott, Ö senkit sem szidalmazott; mikor elitélték Ő igy szólott: “Én nem Ítélek senkit”. A valóság az, hogy semmi sem létezett e világban ami az O csendes lelkületét, lelkének finomságát megdurvithatta volna. Ilyen élet, mint csupa élet páratlan e világon. A valódi nyugalom értelmét csak akkor tudhatjuk, ha azt ismerjük a mi Ő benne lakozott. Ez nem található fel az izgatottságban és nem az izgatottság hiányában; ez nem az a megszentelődött érzelem, amely minket a templomban eltölt; ez nem is az a valami, ami az Igét hirdető szolga szavaiban rejlik: ez az élet nincs a természetben, nincs a költészetben, nincs a zenében, habár együttvéve ezekben összpontosul. Ilyen élet csupán csak az lehet, amely előkészült lélekben, e világnak és e világ minden támadásai ellen. Csak az ilyen életben rejlik egy rendíthetetlen hitnek örök nyugalma! Kovács Andor. KÉRDÉSEK ÉS FELELETEK. (Folytatás a 2-ik oldalról.) szükségünk, hogy a lapot ai összes kéziratok beérkezése után elkészítsük és póstára adjuk. Mindenki megértheti tehát, hogy miért kell a fenti határidőket megállapítani, ha azt akarjuk, hogy a lap február 10- ére minden előfizetőnek a kezébe kerüljön. Végezetre pedig kérem a lelkész urakat, hogy senki közülök meg ne nehezteljen reám, ha a fenti határidők be nem tartása miatt valamelyikének kellemetlenséget szerez az, hogy a mit beküldött, a lapban nem jelent meg. Elvégre ennyi rendet, azt hiszem, elbír mindenki közülünk. Kérem a lelkész urakat, küldjenek minden kéziratot stb. egyenesen hozzám és ne a nyomdába, hol úgy sem szedik azokat addig, mig én arra egyenes rendeletet nem adok. A társ-szerkeesztö lelkész uraknak szives elnézését kérem, hogy a beküldött értesítéseket és számadásokat költség kímélés okából csak kivonatosan közöltem. Mindnyájan tudják, hogy a papir ára igen magas s hogy a nyomdász sem dolgozik ingyen; eddig is csak úgy adhattam ki a lapot, hogy kölcsönök felvételével fizettem a számlákat, de a deczemberi számlák még ma sincsenek mind kifizetve. így hát kénytelen voltam a lap oldalainak számát leszállítani 32, illetve 36 oldalra, hogy a kiadásokat apasszam. Ez a magyarázata annak, hogy az egyházak értesítéseit, melyeknek teljes közlésével a lap mostani száma 64, illetve 68 oldalon sem fért volna el, megrövidítettem. Ha azonban a társ-szerkesztő lelkész urak mindenike a kiadások fedezéséhez is hozzájárul oly mértékben, a hogy a lapnak hasábjait igénybe veszi, szívesen adok ki akár 200 oldalas lapot is; de azt senki sem kívánhatja, hogy a magam (üres) zsebére adjam ki az Egyházi Élet-et. E helyen tehát arra kérem a kollega urakat, szíveskedjenek előfizetések és hirdetések szerzésével s az ezekből befolyó pénzeknek beküldésével a lap éle tét biztosítani; mert ha csak egyházi híreket tudnak beküldeni ( s azokat is rendesen későn), olvasóik pedig nincsenek s a költséghez nem járulnak kellő mértékben: nem értem, hogy miért kelljen nekem az ilyenek részére a magam anyagi felelőségére lapot csinálnom. Ha azért a lapnál nekem csak társ-szerkesztőim vannak s nincsenek egyszersmind társ-kiadóim is: kiadom a lapot egyedül, vagy azzal, a ki a költségek viselésében is segít, a többit pedig, a kikért eddig is hiába fizettem, egyszerűén kihagyom a vállalatból. Ezért, azt hiszem, senkinek sincs joga reám megharagudni; elvégre a terheket mindnyájunknak hordoznunk kellene, mert hiszen sehonnan sem kapunk subvencziót vagy kortypótlékot. A kinek füle van a hallásra, hallja meg ezeket és cselekedjék aképen.
