Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-01-01 / 1. szám
EGYHÁZI ÉLET. i 9 i 7 Január. csodának minősítették. Férfi korában pedig mint legnagyobb jóltevő jelenik meg az emberek között: gyógyít és tanít. Gyógyitását gyökeres orvoslaton: az értelem homályának az eloszlatásán kezdi. Előítéleteknek és babonának előtte nincs helye; Istennek tisztán szellemi fogalmát adta meg, amelyet megérteni csak az elfogulatlan, erős hitű és józan gondolkozásu képes. Jézus nem trónon ülő zsarnoknak és nem is kegyetlen bírónak mondta az Istent, aki félemiit és elnyom s akinek véráldozatokkal kell felbőszült haragját kiengesztelni; hanem oly Atyának ösmertette meg Ot, aki megnyugtat és fölemel s akinek legnagyobb öröme az emberek boldogsága. Megösmertette velünk Isten bölcsességet, szeretetét és jóságát, kinek gondviselő oltalmára bátran bizhatjuk ami sorsunkat. Az ember magasabb rendeltetését, a lélek sirontuli halhatatlanságát, melyetj íjaz őskor nagyjai és bölcsei gyanítottak s maga a sejtő ész is kivánt, emberi nagy talentumával párosult isteni része által Jézus látta meg tiszta fényben, mely tudományát aztán másokkal is közlötte. Jézus eme tudományának a vallástudománynak, az alapján alakult meg és épült fel a keresztyén egyház, daczolva az idők viharaival, s a tudatlan emberiség minden üldözése daczára is kivívta magának azon helyet, amelyre alapelvei után kell jutnia. És eljön az idő, midőn az emberiség mind jobban-jóbban megismeri ezen egész vilgra szóló tudományt, s annak elvein fogja felépíteni boldogságának nagy szerű alkotmányát; eljön az idő, midőn mindenek magasztalják e nagy világpolgárt és elismerik, hogy Jézus felülhaladta az embert értelmére nézve, de felülhaladta erkölcsére nézve is. Jézus a vadnépek és nemzetek közt divó ököljog helyett a szeretet elvét tanította, melyre addig a legnagyobb bölcsek sem tudtak fölemelkedni. Ennek a szeretetnek az elve az, melynek alapján a jobb haza, Isten országa meg fog alapittatni; ez az elv fogja egyesíteni és boldogítani az összes emberiséget. És az az egyén vagy egyház, vagy bármilyen világi intézmény, amely mást hirdet és tanít, mint a Jézus által hirdetett szeretetnek az elvét, ennek a jobb hazának a megalapítása ellen dolgozik, és igy természetesen az emberiség boldogságát bolondságnak tekinti csupán. Az értelmi műveltség, a fényes hivatal, a magas rang, a kincs mindmegannyi eszközei a haladásnak és tökéletesedésnek; de, kedves barátom, ha nincsenek szerető karok, melyek megöleljenek, nincsenek szeretteid, nincs bizalmas szeretett barátod vagy barátnőd: boldogtalan vagy. Ilyen nagy szerepet játszik a szeretet az emberiség életében is. Tisztelheti egy nemzet honának a törvényeit, de ha fiainak szivét nem hatja át áldozatkészség a jótékonyintézetek pártolásában, s ha a népeket nem a szeretet kapcsolja egymáshoz, az emberi boldogságnak csak rongyos árnyékát látja az emberiség. S vájjon ez a világ, melyért a szeretet igazi apostola, Jézus, e nagy világpolgár életét feláldozta, mennyire van ezzel az összes emberiséget boldogító szerettei? Ez a szeretet vezeti az emberek szivét az életben? A sok különféle polgári törvények a szeretet ellen beszélnek; ezek mutatják igazán, hogy az emberek nem szeretetből,hanem a törvények rabszolgai szigorából követik a jogosat és szépet, a nemest és magasztost. Az emberi társadalomnak legnagyobb szégyenfoltja: a tilalomfa, a kerítések, a vas-zárak és fegyverek, mert ezek a bizalmatlanság és szeretetlenség mellett tesznek égbekiáltó bizonyságot. A krisztusi szeretetnek a hiánya hozta létre az európai háborút, s pusztít fajirtó fegyver a népek között. Jézus a szeretet fenséges eszméjét már éltében megvalósította. Ő nemcsak hirdette, de be is töltötte a szeretet törvényét; s mint nagylelkű férfiú, ellenségeit nem üldözte, hanem forró szeretettel átölelte, mondván: “Szeressétek elenségeiteket.....” S valamint a honszeretettől hevült polgár honfitársai előtt: úgy ő is az emberiség szeretetétől lelkesítve legszebb példánya lön a szeretetnek és “szenvedéseit felcserélé a világ üdvével!” Az ő egész élete maga az erkölcs vala, melyben a legtisztább értelmet a legönzetlenebb szeretettel párosította és megmutatta, hogy az ember szilárd akaratával képes az isteni hasonlóságra fölemelkedni. Ne feledjük azért Jézust, a szeretet ezen eszményképet mély tisztelettel illetni; ne feledjük, hogy Ö értelmére és erkölcsére nézve meghaladta az embert. Kövessük ezen eszményképet, küzdjünk magasztos elveiért mindaddig, mig az erkölcsiség azon fokára nem emelkedünk, ahol elenyészik minden nemtelen indulat, el minden vérontás s a Jézusi szeretet
