Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-02-01 / 2. szám
EGYHÁZI ÉLET. 5-1917 Eebrul". czéljaival ne ellenkezzenek, nem jövünk öszszeütközésbe a nemes czélokkal. Ha népünk ezeket jól érti, megtehetjük, hogy az egyházi mulatságokon belépti dijakat nem is szedünk, hanem felkérünk mindenkit, hogy tehetsége és jóakarata szerint adakozzék a költségek fedezésére. Ha pedig ezt nem merjük megpróbálni (pedig a kik próbálják, nem zúgolódnak), ott csináljunk hasznot, a hol jó lelkiismerettel azt megtehetjük, az eladandó tárgyak beszerzésénél, a terem kibérlésnél és enni valók bevásárlásánál. Akadnak mindenütt jó lelkű emberek, a kik szívesen ajándékoznak valamit a jótékony czélra, a termet is rendesen olcsóbban bérelheti ki az egyház s vannak kereskedők, a kik az ennivalókat is beszerzési áron adják ilyen czélra. De ha a rendes árát adjuk is meg mindennek, vigyázzunk, hogy uzsora-árakat ne vegyünk azok eladásakor: ne adjunk hát egy narancsot, a mi nekünk három centbe került, tiz centért s ne akarjunk egy tiz dolláros malacz kisorsolásánál 50 dollárt csinálni. Ha az egyházi mulatságon valamit árulunk, a vevő is megkövetelheti, hogy be ne csapjuk. Ugyanilyen elbírálás alá esnek ama játékok, melyek az úgynevezett polgári házassághoz hasonlók. Az ilyen dolgokkal mi magunk adjuk beleegyezésünket a pénz-zsákmányolásra, a minek nincs semmi erkölcsi alapja. Világos, hogy ha az ilyen igazságok szem előtt tartásával rendezünk mulatságot, kevesebb lesz a jövedelem, a pénzbeli nyereség. De a jó hir, mely látogatottá és kellemessé teszi az ilyen egyházi mulatságokat, megmarad és a jobb gondolkozásuakat mellénk állitja és mellettünk is tartja. És egy vendégünk sem bánja meg, hogy pénzt költött, mert pénzének ellenértékét s még annál is többet nyert. Azokra nézve pedig, a kik az ilyen mulatságokon munkájukkal és közreműködésükkel vettek részt, elég fizetés lesz az elismerés, mely el nem marad és az a tudat, hogy ha aranyjukezüstjük nem volt, hogy azzal áldozzanak, azt adták a jó czélra, a mit adhattak, szives munkájokat és közreműködésüket a siker érdekében. Összegezve most a mondottakat, ismételjük, hogy amerikai egyházainkban nemcsak jogos, de szükséges is, hogy népünknek máshol ki nem elégíthető vágyait a helyesen rendezett egyházi mulatságokkal kielégítsük s ezzel egyben az egyházi anyagi és erkölcsi érdekeit szolgáljuk. Vigyázzunk azonban mindenkor, hogy az egyházi mulatságok, mint az egyházi élet megnyilvánulásai, az egyház czéljaival és tanításaival ellenkezésbe ne kerüljenek, mert különben sokkal többet rontanak azok, mint használhatnak s nem az élet örömeinek paradicsomi kertjét építik, hanem temetőt, az erkölcsi halálnak temetőjét készítik. DAL AZ IMÁDSÁGRÓL. Nem az az imádság, Amit annak hivnak, Amit az iskolás könyvek Lapjain tanitnak.---- Ha igazsággal jársz Teljes életedbe, S becsületes munkássággal Töltőd a helyet be. Nem az az imádság, Amit igy neveznek, Mikor sok-sok ájtatos szót Olvasóra szednek. Ha minden emberben Csak az embert nézed, S bármilyen koldus megérzi A testvériséged. Óh más az imádság, Lélek az és élet . . . Nem kedveli Isten a sok Hasztalan beszédet! Ha nem gyűlölködtél, Csak megbocsátottál:---- Föl van Írva az Istennél, Hogy jól imádkoztál! Szabolcska Mihály.
