Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-02-01 / 2. szám
EGYHÁZI ÉLET. 1917 Február. A 6 ----KÖZÉPÚT. (B.) Gazdag Isten! Aki mindeneket magukhoz illendőképen táplálsz kegyelmedből, költsd fel bennem az igazi buzgóságot, hogy kész legyen szám és szivem a te dicsőítésedre most és mindörökké. Amen. Elolvasandó az Apostolok Cselekedeteiről Írott könyv negyedik részének 32—37. verse. Textus: “Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.” (Példab. XXX: 7—9.) Ezek a szavak egy istenfélő, vallásos embernek, Agurnak az imádságaiból valók. Vannak vagy helyesebben szólva lehetnek vallástalan emberk is, akik mint Agur, nem kívánnak maguknak sem gazdagságot sem szegénységet, hanem csupán magokhoz illő eledelt, de bizonyára nem mindnyájan sóhajtanak fel igy olyan tiszta szándéktól vezéreltetve, mint Agur. Ő a szélsőséget, mely egyrészt a bőségben, másrészt a szükségben áll, elkerülni óhajtja s az arany középutat, a magához illendő élet javait kívánja. Amikor Agur igy imádkozik: “Szegénységet ne adj nekem" — nem a nyomorúságtól való félelem, nem a kényelem szeretet, nem az önzés szól belőle, hanem az Isten iránti tisztelet és szeretet. Ki tetszik ez imájának folytatólagos részéből, melyben bevallja, hogy azért nem akarja a szegénységet, nehogy megszegényedvén, a kényszerűség bűnre vigye, végezetre gonoszul éljen az Isten nevével és lopjon. Óh mily kevesen vannak, akik a szegénységet az Isten iránt való tisztelet miatt akarják elkerülni! Ma sok embernek azért nem kell a szegénység, hogy ne kelljen dolgoznia s hogy minél több földi élvezetben lehessen része!... Hiszen sokan szegénységökben zúgolódva az Istent is megtagadják! “Ne adj nekem gazdagságot” — mondja tovább Agur imájában. Akad-e ember ma, ki azt igazán kívánná magának? Igen, akadhat. Talán az szól igy, akinek élete is veszedelemben forog kincsei miatt, vagy aki megunta már a sok zaklatást és gondot, mely a gazdagság miatt érte^ De Agur nem ilyen indokból kérte Istent, hogy ne adjon neki gazdagságot, hanem azérL^iogy megelégedvén, meg ne tagadja az Istent s azt ne mondja gőgösen: kicsoda az Ur? Olyan nagy volt benne az Isten iránti félelem, hogy inkább lemondott a gazdagságról, csakhogy az elbizakodottság bűne Isten tagadásba ne szédítse őt. Nézz erre a példára s szégyenülj meg, te, aki szintén vallásosnak tartod magadat! Nem bűn ugyan a gazdagság, de az ahoz való ragaszkodás bűnössé teszen, mert ahol vagyon a ti kincsetek, ott leszen a ti szivetek is. Nem veszed-e észre magadon, veszendő lélek, hogy minél több vagyonnal dicsekedel, annál inkább távozol az Istentől? Nem veszed-e észre, hogy minél jobban sikerül világi gazdagságod gyarapítása, annál önhittebbé és elégedetlenebbé, telhetetlenebbé válsz? S nem jut-e eszedbe, hogy ha az éjjel megkérik lelkedet, minden gaz dagságod mellett is elveszel és kárhozatba jutsz? Légy hát bölcs és imádkozzál úgy, mint Agur: “Táplálj engem hozzám illendő eledellel.” A szegénységnek sok kisértése van, mely bűnbe sodor. ínségében az ember hamar lázad. De a gazdagság is veszedelmes, mert a bűnnek sok ezer nemére csábit. A bőségben az ember hamar elfeled mindent, ami jó és nemes. Hamar vét Isten ellen. A vallásos ember előtt pedig ez a legborzasztóbb. Minek is vágynál többre annál, mint ami tisztességes életet biztosit számodra? íme az első keresztyének között nem volt senki szűkölködő, mert elosztották mindenüket azoknak, akik szükségben voltak. Nem rajongtak a földi kincs után és Isten megáldotta őket, mint ahogy megáld tégedet is, ha Öt és az Ö országát keresed első sorban. A gazdagnak sok az irigye, Szegénynek a nyomorúsága. A gazdag kevélységre hajló, A szegény könnyen szolgaságra. Nekem egyik sem kenyerem: A gazdagságtól, szegénységtől Óh ments meg engem, Istenem! (Szabolcska.) CSENDES ÓRÁK.
