Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-02-01 / 2. szám
egyházi élet. .4. i91T Február'. medve s hamar feltámadnak a legelső kísértésre. Csoda-e hát, ha ilyen körülmények között sokan, a kiknek hozzá illő szórakozásáról senki sem gondoskodik, gyakran nem a legjobb helyeken keresik testök-lelkök kívánságainak kielégítését? Utóvégre nem vagyunk remeték s a remete életet mi el is Ítéljük; nem köthetjük az embereket a gyülésteremhez, hogy soha ne óhajtsanak az olvasókör egyhangú csendességéből vagy a játékszoba egyhangú zsivajából egyébb örömök után is. Igen sok ember lelke magasabb rendű és értékesebb örömöt óhajt s ha mi nem gondoskodunk róla, van elég élelmes üzletember, a ki csak a pénzt nézi, a mikor az emberek mulattatásáról gondoskodik, hogy valaki lelkében kárt vall-e, azzal pedig egy cseppet sem törődik. Nem szabad hát népünket elhanyagolnunk e tekintetben sem, hanem gondoskodnunk kell, hogy azok egészséges és a testnek-léleknek örömét veszedelem nélkül szolgáló mulatságokban megtalálják vágyaik kielégítését. Jó zene, szép előadások, szivet-lefíket gyönyörködtető énekek, száz meg száz neme a nemes szórakoztatásnak, mely az emberben nem az állati szenvedélyt, a testet romboló élvezeteket, hanem a léleknek örömét szolgálja, mind elég vonzó erővel bir, hogy ha nem is mindenkit, de a jobbakat a maga részére megnyerje. A mulatságok rendezésénél tehát a milyenségre kell a súlyt helyezni, mert ez a lényeges. S ha igy előbb kevesen, később többen méltányolják az ilyen mulatságokat s eljön az idő, mikor magasabb örömöket, művészi élvezeteket is adhatunk népünknek. De vigyázzunk mindenkor arra, hogy a mitől el akarjuk vonni vendégeinket, abban még jó pénzért se részesitjük őket a mulatságokon. Semmiképen ne áruljunk, sőt ingyen se adjunk a mulatságokon szeszes italokat, mert ha ezt tesszük, lehet hogy sok pénzt gyűjtünk öszsze, de bizonyos, hogy több kárt teszünk, mint a mennyit pénzzel meg lehetne gyógyítani. “Mit használ valakinek, ha az egész világot meg is nyeri, de lelkében kárt vall?” Mit használ a mi egyházunknak, melyben jó erkölcsöt és mértékletességet prédikálunk, ha a mulatságokon a szeszes italok árusításából akarjuk az egyházat felvirágoztatni? Hiszen ekkor az lesz a legjobb egyháztag, a ki legtöbbet költ szeszes italra s jó példával jár elől annak fogyasztásában, mert az fog legtöbb pénzt juttatni a mulastág által az egyháznak. Pedig, ugy-e, ez semmiképen sem igaz? Ha pedig erre azt mondják némelyek, hogy mások is árulnak szeszes italokat az egyházi mulatságokon, erre csak azt felelhetjük, hogy hát hiszen tolvajok és gyilkosok is vannak az emberek között, de ugyebár nem következik ebből, hogy mi is azok legyünk?! A mulatságok, harmadszor, alkalmat nyújtanak a személyes szolgálatra. Az igazi keresztyén nem lehet tétlen, élő-halott tagja az egyháznak. Viszont mindenki nem tud prédikálni, egyházi elöljáró sem válhat mindenkiből. De a mulatságok rendezésével bőven jut alkalom egyszer az egyik, máskor a másik munkásságára. Ez által jelét adhatja bárki az egyház iránt való szeretetének és áldozatkészségének. Ha azért szereti a nemes ügyet, melyet az egyház az emberek életének szebbé tételére szükségesnek és jónak talált; ha őszintén akarja diadalra segíteni azt a törekvést, mely mindnyájunk tökéletesítését czélozza s ha valódi lelkesedés, nem pedig hir és dicsőség után való vágy serkenti erre a díjazást nem ígérő szolgálattételre, akkor önzetlen buzgalommal követ el minden tőle telhetőt, hogy a nép a legjobb, legszebb dolgokat hallja és lássa a legkevesebb pénzért. Maga a szereplő sem vészit fellépésével, sőt nyer. Nyer, nem pénzt, hanem sziveket. Hasonló önzetlen emberek szeretetét és megbecsülését, tehát nem akármilyen embereknek könnyen megingatható hízelgését. Még ennél is többet nyer, önmivelődést szerez magának. Mert mig másokat épit, önmaga is épül; mig elkészül arra, a mit elő ad, a legjobb iskolába jár s mivelődik. A mulatságok, negyedszer alkalmat nyújtanak pénz megtakarításra. Legtöbb esetben ez az inditó oka a mulatságok rendezésének. Kiadása van az egyháznak, ifjúsági egyletnek és vasárnapi iskolának, de az önkéntes adományokból, havi dijakból és perselypénzekből nincs elég bevétel. A legszokottabb módja a hiány pótlásának s a bevételek megnagyobbitásának: a mulatság. Sokan talán nem vélekednek kedvezően a pénz-gyűjtés eme módja felől, azt tartván, hogy a szeretet szent ügyének önkéntes adományokból kell fentartatni, nem pedig üzleti kereskedésből. Valóban úgy kellene. De ha az egyházi mulatságokat olyan formában tartjuk, hogy azok az egyház
