Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1917-11-01 / 12. szám

EGYHÁZI ÉLET. 1917. December. ■, 6 ----­SZÉPIRODALMI RÉSZ. A karácsony megünneplésének eredete. (E. K.) A karácson a legmelegebb, leg­kedvesebb ünnepünk, a boldog gyermekkor legédesebb emlékei hozzá fűződnek kivétel nél­kül mindenkinél. És éppen azért, mert ébre­dező öntudatunkkal egyidős a karácsony meg­ünneplése, hajlandók volnánk annak feltevésé­re, hogy ez a legrégebbi ünnepe a keresztyén világnak. Már pedig, ha az írást olvassuk, azt talál­juk, hogy mig a husvét megünneplésének nyo­maira a zsidók páska ünnepével kapcsolatban rábukkanunk, addig a Jézus születésének meg­ünnepléséről sehol sem esik szó. Ez a tény őskeresztyén szempontból egészen indokolt. Azt a pogányt, aki bűneitől szabadulni akar­ván, megismerte az érette meghalt és feltáma­dott Megváltót, nem érdekelte többé más, csak a váltság, a megváltás története; és ha évrőlévre megemlékezett Jézus élete valamelyik mozzanatáról, az nem lehetett más, mint a nagypéntek és húsvét. Ennek emlékezetére ülte meg minden héten az Ur napját, a vasár­napot s majd a harmadik század első felében a husvéton kivül megtartották már a pünkös­­töt is, noha az olyan kegyes lélek, mint Ori­­genes Gál. 4.10-re hivatkozással, ugyancsak hirdetgette, hogy a keresztyén, aki gondolat­ban, szóban, tettben állandóan Isten igéjét szolgálja, és aki ily módon Krisztusban él foly­tonosan: az egész életében szünet nélkül min­dennap ünnepel, tehát nem is volna szükség ilyen alkalmi ünnepekre. Az ilyen életű és gcndolkozásu emberek természetesen nem lát­ták indokoltnak, sem nem tratották szükséges­nek, hogy ünnepnapokat állapítsanak meg. A karácsony megünneplésére eleinte már csak azért sem gondoltak az őskeresztyének, mivel az evangéliomokban azon kivül, hogy éj­szaka született, semmi bizonyos támpontot nem találunk Jézus születésének idejét illetőleg. A Basilides-féle bölcsészek voltak azok, akik a bölcsészek szokását követve a görög vi­lágból sokat áthoztak a keresztyénségbe, igy a Megváltó megjelenésének ünnepét is. A pogányok tudniillik a Krisztus születése idején és azután is sokáig, keresték a módot arra, hogy valami módon megmenekülhessenek bűneik­ből, epekedtek a váltság után. Ennek az áta­­láncs vágynak kielégítésére sokféle vallás ala­kult, amelyek között nagy szerepet játszott Dionysosnak, az Isten fiának régi, durva ha­gyományoktól megtisztított vallása. Hitték ennek a vallásnak hívei azt, hogy Dionysos eltölti híveit azzal a lelkesedéssel, amelynek birtokában a lélek képes megtisztulni a föld minden salakjától. Ennek a Dionysosnak föl­dön való megjelenése emlékére ünnepelték kü­lönösebben a keleten lakó pogányok az epifá­­niát január 6-án. Amikor idővel sok Dionysos-hivő Basili­des-féle bölcsész lett, a január 6-ának elér­­keztekor a Jézus földi megjelenését kezdték ünnepelni. Ezt az epifániát eleinte nem a Jé­zus születésnapjával hozták kapcsolatba, mint­hogy a bölcsészek Jézusnak csak látszólagos testet tulajdonítottak, akinek születésre szüksé­ge nem volt, hanem megkeresztelkedését, a Jordánba való bemerittetését, a Szén ti éleknek reá áradását ünnepelték január 6-án. Csak később lett ez Jézus születésének emléknapja. Az egyház csupán a harmadik század végén vette át ezt az ünnepet, eleinte Egyiptomban, Palesztinában, majd a többi keleti provinciák­ban. A legrégebbi Írásos maradvány egy e­­gyiptomi papiruszszalag a IV. századból, amely karácsonyi énekverseket tartalmaz. A karácson ünneplése keletről nyugatra is elhatott, Juliánus, a hitehagyott császár 360- ban Párisban megünnepelte a Jézus születése ünnepét. Ám nyugaton, Rómából kiindulva, nem január 6-át, hanem december 25-ét jelöl­ték meg a Megváltó születésnapjául. Ezt a hagyományt a IV. század közepéig I. Gyula pápáig (337—352) kisérhetjük vissza. Hogy miért választották el nyugaton az epifániától a Karácsont, annak több oka volt. Az epifánia megünneplésében t. i. árnyalatilag benne volt az a gondolat, hogy Jézus csak a bemerittetés óta Istenfia, mig nyugat állandóan amellett harcolt az írás jól megértett tanúsága szerint, hogy az örök Ige a születés pillana­tától kezdve benne lakozott a názáreti Jézus-

Next

/
Thumbnails
Contents