Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-11-01 / 12. szám
EGYHÁZI ÉLET. 7 1917. December. ban. Az I. Gyula idejében gyökeret vert külön karácson-ünnep megszilárdítására építette utóda Rómában azt a templomot, amely ma St. Maria Maggiore nevet visel s melyben a gyermek Jézus jászolban fekve van ábrázolva. A december 25-i dátum megerősítéséhez hozzájárult az a Hippolytustól (III. század első feléről) eredő számítás, mely szerint a március 25-én kereszthalált szenvedett Jézus teljes 33 évet töltött a földön, fogantatásától kezdve, így a születésnapja december 25-éré esnék. Ez időpont meghonosodásának kedvezett az a körülmény is, Hogy a rómaiak december 1 7— 24-ig ünnepelték a hires Saturnaliát, amikor nem tettek különbséget szolga és szabad ember között, dec. 25-én pedig megülték a Brumalia-t, a nap-isten születését, . mivel számításuk szerint ettől a naptól kezdve nyeri vissza a nap melegét és fényét. Egész helyén való volt hát, hogy a keresztyén gyülekezet vezetői, eltántorodástól való óvás céljából rámutattak híveik előtt a karácsonra, amely a valódi testvériség és a mennyei igaz világosság földre hozójának, Jézusnak születésnapja. Még más gyakorlati haszna is volt ennek a nyugati dátumnak. Az nevezetesen, hogy a zsidó szokás szerint a születést követő nyolcadik nap, a névadás napja, ebben az esetben éppen január 1-éré esik és ekként a polgári rendhez, amely az újév megtartását megkívánja, könnyebben alkalmazkodhattak. Ennyi sok elméleti és gyakorlati érv előtt lassanként meghódolt kelet is és apródonként átvette a december 25-i dátumot. A jeruzsálcmi egyház még 549-ben is január hatodikén ülte meg a karácsonyt, mig a konstantinápolyi egyház Chrysostomusnak 388-ban tartott beszéde szerint csak tiz évvel azelőtt kezdte meg a karácsonnak december 25-én való külön meg ünneplését. Az örmény egyház mind e mai napig kitart a régi, keleti dátum: január 6 mellett. Mi protestánsok, a reformációkor a többi nagy ünneppel egyetemben átvettük a karácsonyt is és megüljük azt a többi keresztyén testvéreinkkel együtt szivbeli örömmel. Az angol nyelvű reformátusok között több felekezet van, amely Knox elveit követve, a vasárnapon kívül más ünnepet nem tart, de minden jel arra mutat, hogy idővel ezek is megnyitják templomaik ajtaját december 25-én az Ur dicsőítésére. Családi köreikben már most is éppúgy megünneplik a karácsont, mint mi. És valóban igy, a családi körben ünnepelhetjük meg legépületesebben Jézusnak születésnapját, amikor a meghitt családi öröm áhítattá magasztosul és megválva mindentől, mi a röghöz köt, az egekig szárnyaló lélekkel zengjük: É n lelkemnek rejtekébe, Zárkózz emlékezetébe, Hegy el ne felejthesselek, Sőt örökké dicsérjelek. KARÁCSON. — A mennyei jelenésekből. — És szólt az Ur az angyalseregeknek, Kik örök fényben körülte lebegnek: “Az idők teljessége újra fordul, El-szét az emberekhez szálljatok, S hozzám emelni szívüket a porbul: ‘Zengjétek a megváltó szózatot, A béke és a szeretet dalát.’’ Az angyalok közt felhő suhan át . . . —“Óh ne küldj minket most oda alá, Dalunkat a föld úgy sem hallaná Nem értené az angyal-éneket, Egymást ölik ott most az emberek!” És szól az Ur: “Ami van, általam van. Én vagyok úr napfényben és viharban. A háború is én szántóekém, Nyomában áldás kél a földtekén. Kél Béke, a könnyelműn elfecsérlett, És Szeretet, a soha meg nem értett. Csak menjetek a földi emberekhez. Szivük érzőbb,----mert szemük könyesebb lesz. A köny megjobbulások harmata. Megértenek, jobban, mint valaha!’’ S az angyalok útrakelének . . . ... És mindenütt, szét e világon Fölébred újra millió szívbe, szájon: A bethlehemi régi pásztor-álom. S zeng együgyü, százszorszent angyalének, Lágy, puha párnául, Vigasztalásul Az agyonhajszolt emberek szivének! Szabolcska Mihály.
