Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1917-10-01 / 10. szám

Szerkesztők: Bogár Lajos, Dézsy G. Károly, Hankó M. Gyula, Kovács W. Andor. — Felelősszerkesztő: Hankó M. Gyula, 737 Mahoning Ave., Youngstown, 0.

Előfizetési árak: Egy évre $1.00. egyes szám 10 cent. Subscription price: $1.00 for one year.

E lap megjelenik a hó közepén.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HAVI KÖZLÖNYE.

LUTHER EGYÉNISÉGE.

(A reformáczió emlék-napjára.)

(K. S.) Alig van korszakot alkotó egyén az emberiség történetében, aki jobban ki lett volna téve, vagy ki lenne téve a bírálatnak, mint Luther Márton. — Nemcsak életében, hanem halála után is nagyon sokan törekedtek arra, hogy Luther személyét befeketítsék s egyé niségét, ha lehet, gyülöltté tegyék. Legutoljára 1904-ben jelent meg egy ilyen munka Denifle Henriktől s a czime: Luther és a Lutheranismus fejlődése, egykori források alapján. Ez a munka nemcsak protestáns, hanem róm. kath. körökben is igen nagy port vert fel. Lehet mondani, hogy egyetlen egy olyan olvasó sem fogadta azt el maga teljes egészében, akinek meg volt a maga Ítélő képessége. A könyv tartalmazza a Lutherre vonatkozó iratokkal mindazt, ami Lutherre és a Lutheranismusra kedvezőtlen. A szerző ugyan meg van győződve arról, hogy történeti és lélektani alapon dolgozik s Luthernek igaz képét rajzolja meg. Ám ennek éppen az ellenkezője az igaz.

Lutherről, mint tudósról és szerzőről egyenesen azt mondja, hogy ő egy tudatlan, hamisító, hazug, aki legalacsonyabb fokára sü- Iyedt az erkölcsiségnek s e mellett részeges.

A 1 6-ik századtól kezdve hosszú időn keresztül arra törekedtek Luthernek ellenfelei, hogy Luthert ilyen szinben mutassák be a történet Ítélő széke előtt. Az ellenfelek bizonysága azonban önmagában semmit sem ér. Barátainak ítélete éppen az ellenkezőt állítja.

Luther igenis, egyik legnagyobb tudósa volt saját korának. Görög és latin tudománya, történettudása, bölcsészeti ismerete minden két ségen felül áll s a többi tudósokkal élénk összeköttetést tartott fent. O maga mondja hogy az

akkori bölcsészet ismeretében növekedett föl s ez iskola egyes tagjainak munkáit szinte könyv nélkül tudta, bár meg lehet, hogy egyiket-máikat félre értette. De nemcsak ez iskola tagjainak munkáit olvasta, hanem az egyházi atyák munkáit is nagyon jól ismerte. Nagyon jól ismerte a középkori theologusok irásmagyarázatait s az első német tanár volt, aki azért tanult meg görögül és zsidóul, hogy első kézből ismerje meg a Szentirást és közelebb érezze magát a Szentirás irodalmához.

Luther azonban nem csak olvasott, nemcsak tanult, hanem produkált is és önnálló gondolatokat vitt be a tudomány körébe. Nemcsak az egyházi atyáknak munkáit magyarázta, hanem különösen, mint eredeti irásmagyarázó, tűnik ki. Első azok közül, akik a magyarázat alapjául az eredeti szöveget fogadják el s megállapítja azt az elvet, hogy nem az egyháznak kell megállapítania azt, hogy az írás mint tanít, hanem megfordítva, az Isten igéje az egyház tudományának a zsinórmértéke.

Luther azonban, daczára annak, hogy nagyon sok munkát irt: nem volt szobatudós, bár zárdában növekedett föl. Szerette a zenét, a mü vészetet, a költészetet. A zenét a legszebb földi gyönyörűségnek s Isten legnagyobb ajándékának tartotta. Zenével és költészettel maga is foglalkozott. Elég, ha ebben a tekintetben rámutatunk arra az énekre, amelyet ma is nagy buzgósággal énekelünk a hivők gyülekezetében. (Erős várunk nékünk az Isten . . .) Érdeklődött a festészet és szobrászat iránt is az úgynevezett “Szeptember Bibliához” a metszeteket önmaga készítette.

Nem is lehet az másként Luthernél, aki Thüringiában növekedett s igy szivéhez, leikéhez mindig közel állott a természet az ő nagy szépségében és dicsőségében.Leikéből nem hal