Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-08-01 / 8. szám
Egyházi élet. a-i 91Y. Augusztus. ságra ítéltetett. Két évig szenvedte a gályarabságnak a borzalmait, de hitét ezek a szenvedések sem voltak képesek megingatni s itt is növekedett abban, aki fő, t. i. Jézus Krisztusban. A gályarabságból Vl-ik Edward angol király szabadította ki, de hazájába nem mehetett vissza, hanem Angliában hirdette az evangyéliumot s szónoklataival nagy mértékben hozzájárult ahoz, hogy az evangyeliumi igazságok elterjedjenek Angliában is. Püspökké akarták tenni, de miután az anglikán egyháznak a szervezetével nem volt teljesen megelégedve: a magas állást nem fogadta el. Majd mikor Mária királynővel Angliában is a kathólikus párt került uralomra, Knox több kiváló protestánssal együtt az európai száraz földre menekült s elébb a Majna melletti Frankfurtban, majd Genfben telepedett meg. Genf reformácziója a Kálvin vezetése alatt s nép jogokat leginkább tiszteletben tartó presbyteri egyházszervezet mellett teljesen ki volt fejlődve. Knox látva azt az erkölcsi megtisztulást, amely Kálvin működésének a nyomán fakadt: elhatározta, hogy hazáját a Kálvin mun kálkodásához hasonlóan fogja visszavinni az evangyéliumhoz s ez által akarta elérni azt, hogy hazája is Istenországának a részesévé legyen. Knox János Genfben teljesen Kálvinnak a befolyása alá került s egymással benső barátságban éltek. Kálvinnak irásmagyarázása s főként a predestinátióról szóló tana, nagy hatással voltak reá. Genfi tartózkodása alatt az ottani angol-skót egyháznak a papja volt s igen tevékeny részt vett az egyházi munkában. Természetesen figyelemmel kisérte hazájának sorsát is. Itt bocsátotta közre: “Az első kürtszó a szörnyű asszonyi kormány ellen’’ czimü röpiratát, melyben tagadja azt, hogy az asszonyoknak joguk lenne ahoz, hogy a király i trónra is felemelkedjenek. Miután Francziaország és Spanyol ország egymással kerültök háborúba, Skócjziában a franczia befolyás kevesbedni kezdett s igy a száműzetésben élő protestánsok közül többen visszatértek hazájukba. Knox is visszatért, épen akkor, mikor Hamilton lemondott a kormányzóságról s az ország i'ügyeinek vezetését Mária, az anyakirályné vette át. Hazatérte után azonnal a legnagyobb odaadással kezdette meg a nagy munkát, hazájának a reformáczióját. Felhívására a protestáns főurak és nemesek Krisztus ügyének védelmére szövetséget kötöttek s a kormányzónőhöz kérvényt intéztek, hogy az eretnekek ellen kiadott rendeletek visszavonására rábírják. A válasz kitérő volt, de a mikor Stuart Mária II-Ferencznek, a franczia trónörökösnek a neje lett: azonnal elkezdődött a protestánsok üldöztetése, miután az volt a czél, hogy Skótország franczia ssgélylyel újra a papismus igája alá hajtassák, s Francziaországhoz csatoltassék. Knox és a protestáns nemesség azonban ellene szegült ennek a tervnek s mikor a kormány terveinek a megvalósítására franczia csapatokot szállított Skócziába: akkor nyílt szakításra került a dolog. Knox a haza és a lelkiismeret szabadsága érdekében több gyújtó szónoklatot tartott. Ezeknek következtében a nép sok helyen megrohanta a templomokat, zárdákat s azoknak még a műkincseit is elpusztította. A zendülésnek, amelyet Francziaország ellen Anglia is támogatott, az edinburghi szerződés vetett végett, a mely 1560-ban köttetett meg. Ebben a szeződésben Skócziában a református egyház törvényesen elismertetett s a parlament, amely nem sokára összeült, nemcsak megerősítette ezt a szerződést, hanem a római kathólikus egyház istenitiszteleteit betiltotta, a pápaság hatalmának megszüntetését kimondotta s az uj egyház alapjául a kálvini szellemű Skót Hittvallást fogadtatott el. Az uj egyháznak az első közgyűlése, zsinata még I 560-ban, deczember hónapban összeült s az egyházalkotmányt, a szintén Knox által szerkesztett Fegyelmi könyvben megállapította. Ám ezen az első gyűlésen már nagyon sok érdek ütközött össze. Sok olyan volt a szabályok között, amelyet a világiak nem akartak elfogadni s emiatt nagyon elkeseredett viták folytak. Másik nagy fontosságú kérdés volt az egyházi javak birtokjogának a megállapítása. A nemesség ezt magának követelte. Knox ellenben az egyháznak. Az egyház végre is csak egy részét kapta meg az egyházi birtokoknak. A nagyobb rész a nemesség s a főurak kezében maradt. Az uj szabályzat az istentiszteletből az orgonát, képet, oltárt, keresztet s álalában minden symbolumot kirekesztett s bár elég kedvező körülmények következtek, még is hét éven keresztül kellett Knoxnak harczolnia, hogy a református egyház teljesen megszilárduljon.
