Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1917-08-01 / 8. szám

II.Év.Vol.II

Sz.(No.)8.

Szerkesztők: Azary János, Bojtár Lajos, Hankó M. Gyula, Kovács W. Andor és Tóth Mihály. Felelős szerkesztő: Hankó M. Gyula (737 Mahoning Ave., Youngstown, 0.)

1917.

Augusztus

V -í)

Előfizetési árak: Egy évre $1.00, egyes szám 10 cent. Subscription price: $1.00 for one year.

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HAVI KÖZLÖNYE.

E lap megjelenik a hó második szombatjára.

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK

ARATÁSKOR.

(H.) “Hatalmas dolgokat cselekedett velünk az Úr: azért vigadunk’’. (Zsolt. CXXVI.

3.). Igen, hatalmas dolgokat cselekedett velünk a mi Istenünk: ez esztendőben is megadta a kenyérnek áldását, hogy tápláljon azzal a mi testünkben. Mi azért, megemlékezve az Isten jóságáról, örvendező vigassággal adunk neki hálát.

De a mi hála-adásunk ne álljon csak üres szavakból: mutassuk meg hálánkat cselekedetekben. A jó fa is nem csak virágzik, hanem gyümölcsöket is terem; “a mely fa pedig jó gyümölcsöket nem terem, méltó arra, hogy kivágattassék és tűzre dobassák.”

Isten iránt való hálánk lássék meg minden gondolatainkben, beszédeinkben és pecsételtessék meg cselekedeteinkben: Istennek beszédére hallgassunk, szivünk nemes érzésekkel legyen telve s szivünk teljességéből szóljon a mi szánk, cselekedeteink pedig legyenek tanúi ezeknek.

Kevés embernek jut eszébe mai napság, hogy “minden jó adomány és tökéletes ajándék Istentől száll mi reánk"; sokan, igen sokan az emberek közül azt mondják ma, hogy a mivel bírnak, a kenyér is, mind az ő szorgalmas munkájoknak eredménye, tehát az ő érdemük, azért hálával érette senkinek sem tartoznak. És élnek úgy, mint az oktalan állatok, csupán testi életet, mert csak azért dolgoznak s csak azzal törődnek, hogy mit egyenek, mit igyanak és mivel ruházkodjanak. S az élet harczában mindenik csak a maga hasznát keresi, mások iránt kiméletlen és szives örömmel letapodja embertársát, ha érdekei úgy kívánják.

S a mit az egyik csinál, azt miveli a másik is: igy hát, mint a fenevadak, egymás ellen harczol az ember, hogy igy rontsa meg mind mások, mind a maga életét.

Mennyivel szebb volna, ha alázatosan elismernők, hogy a mit az Isten nekünk ad, a kenyérnek áldását is, bizony nem érdemeljük meg, mert bűneinkkel Isten áldásaira magunkat méltatlanokká tettük. És igyekeznénk arra, hogy hálaadással együk a kenyeret, mivel Isten kegyelme megáldott s a mi hálánkat cselekede-. tekben, az Isten törvényeinek való engedelmes séggel mutatnók meg. Mennyivel szebb volna a mi életünk s embertársaink élete is; mennyivel boldogabbak volnánk s volna az egész emberiség!

Aratáskor tehát emlékezzünk meg az Isten jóságáról s a mi érdemeden voltunkról; a bünbánat utján induljunk el az Isten iránt való igaz hálára. S ha alkalmunk van arra, a mikor most az Ür asztala megtéríttetik, járuljunk ahhoz alázatosággal és hálaadással.

Ne feledjük pedig, hogy a miképen a gabonát az aratáskor levágják és a jó magot csűrbe takarják: Azonképen eljön mi reánk is az aratás napja, mikor levágattatunk a halál által s a jóknak lelkei az örökélet idvességébe vitetnek. E földi életünkben hát arra igyekezzünk, hogy az örökélet idvességét mi is megtaláljuk. Ennek pedig csak egy útja van: Isten törvényeinek engedelmeskedjünk.

Értsük meg, hogy “a ki mit vet, azt aratja", ez igaz az erkölcsi világban is. Ha ocsút vetsz, gazt aratsz; ha gonosz cselekedetek magját veted el, kárhozatot aratsz. Ha azért a jó gazda megválogatja a magot, a mit elvessen: mi Í3 válogassuk meg, hogy mit szólunk és mit cselekszünk. Legyen az Isten igéje a mi tanítónk és vezetőnk, hogy világítása mellett úgy járjunk az életben, úgy vessünk a jó cselekedetek által, hogy a mikor eljön ama nagy aratás, az örök élet idvességére méltasson Isten kegyelme s addig is, mig e földön élünk, boldog életet élhessünk.