Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-07-01 / 7. szám
EGYHÁZI ÉLÉT. 4 í9i7. Julius. hogy ha közös akarattal hozzáfogunk, el is tudjuk végezni a munkát és nagy ünnepünk évfordulóján megelégedéssel mondhatjuk el, hogy meg van építve a szeretet hajléka, hogy nem csak névleg, de tényleg is utódai vagyunk azoknak, a kiknek még az ő életük sem volt drága idezitő Jézus Krisztusunkért! Szeretettel kérem összes Egyházainkat, egyleteinket, valamint mindenkit a ki magyar reformátusnak vallja magát, legyünk egyek, legyünk hittársak az Amerikai Magyar Református Árvaház felépítésénél. Különösen kérem Egyházaink lelkészeit és tanácsait, hogy vállalják el és tegyék meg a munkának reájuk eső részét. Ha volna olyan Egyház, a hová még nem jutott el az Árvaházi Bizottság felhivása, szíveskedjenek azonnal Írni Nt. Kalassay Sándor úrhoz, a ki készséggel fog válaszolni minden megkeresésre. Az idő a munkához rövid, a cél nagy, de ha Isten nevében fogunk hozzá, meg fogjuk tudni azt valósítani. Molnár István, az Ám. Magyar Ref. Egyesület titkára. A REFORMÁCIÓ BAJNOKAI. KÁLVIN JÁNOS. (Folytatás.) Párisnak kicsiny evangyéliumi gyülekezete csakhamar felismerte az uj megtérőben a jövendő emberét. Kálvin a legnagyobb buzgósággal vett részt a gyülekezeteknek a munkájában. Alig tellel egy esztendő, Senecának a fiatal magyarázója, központi alakjává lett Párisban az evangyéliumi mozgalomnak. Kálvinnak buzgó munkálkodása azonban nem csak Párisra terjedt ki, hanem sokkal messzebbre. Megtérése a legkedvezőbb időben történt. A párisi egyetemen a szabadabb eszmék kezdettek hódítani. A királyi udvar körében kedvezőbb véleménynyel kezdettek lenni a reformátiónak az átalakító hatásáról. Első Ferencz, bár még habozott a régi és uj irány között: de már nem lépett fel olvan kíméletet nem ismerő szigorúsággal azok ellen, akik az uj hitben keresték lelkűknek az üdvösségét. Nővére, Navarrai Margit meg hár határozottan a reformáti mellé állót. Az egyetem rektorává Kopp Miklós, Kálvinnak a barátja választatott meg, s abban a beszédben, amelyet hivatala elfoglalása alkalmával tartott a hit által való megigazulásról szólott. Ha nem Kálvin irta is ezt a beszédet: bizonyos, hogy nagy része volt abban, hogy egy orvostanár erről a tárgyról beszél székfoglaló beszédjében. A beszéd az egyetemnek theologiai szaka a Sorbone előtt nagy botránkozást támasztott, úgyhogy Kopp Miklósnak és Kálvinnak menekülnie kellett Párisból. Erre az időre esik Servét Mihály elitéltetése is. Servét elitéltetése miatt sokan támadják Kálvint s elfelejtik, hogy Servét maga hívta ki maga ellen a sorsot, amikor a leghevesebb támadást intézte Kálvinnak az alap-elvei ellen. Nem lehet célunk a rövid ismertetés körében ennek a pernek a teljes lefolyását ismertetni. Elég ha megállapítjuk, hogy Servét Kálvint lépten-nyomon tudatlannak, ostobának, eszeveszettnek nevezgette. A Szentháromságról szóló tant a leghatározottabban támadta s nem egyszer maró gunynyal illette. Tanításai nagyon sokszor szükségtelenül állították pellengérre azokat, akik életük egyik igazsgának a Szentháromság egy igaz Istenről szóló tant ismerték. Servét természetesen a tanács elébe került s hogy mennyire nagy fontosságunk ismerte Kálvin a tévelygésnek a megszüntetését, semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy ő maga volt a vádló. Hosszú, minden részletre kiterjedő tárgyalás után Servét halálra Ítéltetett 155 3 Október 27-ikén végre is hajtatott. Kálvinnak azonban még egy pár évet folytonos harczban kellett eltöltenie azért, hogy Genfben teljes diadalt arasson. 1555-ben végül legyőzte nagy elenfelét Perrinit, aki ellene mondott annak, hogy Genf a menekültek lakó helye legyen. Az agitatio nyomán támadt fellázadás elnyomatván: Kálvin szinte teljhatalamat uyeert a várost felett. Kilencz éven át élvezte nagy küzdelmeinek a gyümölcsét s ő ezt az időt a genfi egyetem teljes kifejlesztésére használta fel. így a legteljesebben betöltött élet után 55 éves korában fejezte be rendkívül hasznos és nagy fontosságú életét 1564 május 2 7-ikén. Születésének négyszázados évfordulóján nagyszerű emlékünnepélyt rendeztek a világ re formátusai Genfben. Ebből az ünneplésből természetesen a mi anyaszentegyházunk is kivette az őt megillető bőséges részt s a genfi e
