Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-07-01 / 7. szám
EGYHÁZI ÉLET. 3 1917. Julius. W V A MAGYAR REF. ARVAHAZ. Nagy ünnepre készül a keresztyén világ az a része, amelyik a Krisztus igazi tudománya követőjének vallja magát. Ennek az esztendőnek az őszén fogja négyszázadik évfordulóját megérni a reformáczió. Mi amerikai magyar reformátusok nagyon jól tudjuk, hogy mit jelentett és mit jelent ma is a reformáczió az egész emberiségre. Nagyon jól tudjuk, hogy mennyi sokat kellett elődeinknek fáradni és küzdeni, nagyon sok esetben meg is halni azokért az eszmékért, a melyek végeredményükben áldást hoztak az egész emberiségre. Nehéz, válságos időket érünk. A rombolás ördögei orgiákat ülnek abban a háborúban, a melyben nemzetünk is belesodródott és akarva, vagy nem akarva, most már kénytelen részt venni. Igen sok oldalról igénybe van véve e nehéz időkben mindenkinek az áldozatkészsége, tény hogy nagyon gyakran sor kerül hol egy, hol más néven arra, hogy gyakorolja magát az ember az adakozásban. Ez azonban nem lehet kibúvó arra, hogy Amerika magyar reformátussága meg ne emlékezzék az egész világ reformátusainak az ünnepén arra, hogy a reformáczió négyszáz éves évforulóján valami olyan emlékjelt hagyjon maga után, a mi méltó legyen az ünnephez és méltó legyen az amerikai magyar reformátussághoz is. Az Amerikai Magyar Református Egyesület tizenegy évvel ezelőtt megtartott tiz éves jubileumi gyűlése alkalmával elhatározta, hogy felépiti az Amerikai Magyar Református Árvaházat. A mennyiben körülményei engedték, igyekezett is a czélt elérni. Részben egyházi életünk sajnálatos viszonyai, részben más okok miatt azonban a célt még mostanig sem tudta megvalósítani. A Református Egyesület vezértestülete az ez év április havában megtartott gyűlésén elhatározta, hogy a régen tervezett árvaház megvalósításához minden rendelkezésére álló eszközt felhasználva hozzá fog fogni és Isten segítségével fel fogja építeni az Amerikai Magyar R~formátus Arvaházat. A vezértestület az Árvaházi Bizottság tagjaiul tiszt. Tóth Sándor alelnököt, tiszt. Borsos István ellenőrt és Molnár István titkárt bízta meg olyan megbízással, hogy a felveendő mun kához kérjen fel másokat is és esetről esetre bővítse ki a bizottságot a szerint, a mint a szükség kívánni fogja. A bizottságnak azonnal sikerült megnyerni Nt. Kalassay Sándor urat, a nyugati egyházmegye esperesét, a ki a legnagyobb készséggel felajánlotta segítő munkáját a nemes ügy érdekében. A bizottság mostanig már meg is tette az első lépéseket a cél felé. Felkeresett minden, előtte ismeretes Egyházat, hogy legyenek segítségére munkájában. A kezdet tehét meg van. Sok, nagyon sok azonban a még elvégezendő munka, hogy a célt elérjük. Segitőkre van szükségünk, a kiL az elvégezendő munkánál segítségünkre legyenek. Az Air.erikái Magyar Református Árvaház nem lesz sem az egyik, sem a másik felekezeti árnyalathoz tartozó református részé, hanem tulajdona lesz az egész amerikai magyar reformátusságnak. Csak természetes, hogy az amerikai Magyar Reformátusság legnagyobb és egyetlen közös intézménye, a Református Egye sülét vállalkozott a megvalósítására. A Református Egyesület nem a maga javára, hanem az egész amerikai magyar reformátusság számára akarja azt felállítani. Vájjon lehet-e bárki is, tartozzon bár egyházi kötelékeire nézve csatlakozott, nem csatlakozott, presbyterian, vagy bármi másféle szervezethez, a kinek lehetne valami kifogást felhozni ez ellen? Lehet-e még elképzelni is olyan magyar református embert, a kinek lehetne bármilyen ellenvetése az ellen, hogy közös ünnepünk emlékét közöt erővel emeljük fel és valósítsuk meg!? Hiszem, reményiem, hogy ilyen gyász-református nincsen egy sem közöttünk. Tudom, EGYHÁZTÁRSADALMI RÉSZ,
