Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-07-01 / 7. szám
Egyházi élet. 2 1917. Julius. Kis krónika. Molnár Istvánt, az Amerikai Magyar Ref. Egyesült érdemdús titkárát, és a toledo-i, O. magyar ref. egyház egyik buzgó elöljáróját, mint a toledo-i angol lapok Írják, érdemei elismeréséül rendőrhadnagygyá nevezték ki Toledo-ban. A mikor erről az olvasókat örömmel értesítjük, egyben szívből jövő szerencsekivánatainkat fejezzük ki e testvérünknek, a ki magyar nevünknek tisztességet tudott szerezni. Isten éltesse sokáig! A nyári magyar iskolák mindenfelé megnyíltak már. E helyen is figyelmeztetjük magyar testvéreinket, hogy küldjék gyermekeiket ez iskolákba s egyben ne sajnáljanak áldozatokat hozni ez iskolák fentartására, mert ez által gyermekeik javát szolgálják. Sajnálattal jegyezzük meg e helyen, hogy Amerikában e téren csak a magyar ref. egyházak fejtenek ki figyelemre méltó munkát, a többi felekezetek, Isten tudja miért, e nemű kötelességeiket nem teljesítik kellő mértékben. Pedig itt kellene megmutatni, hogy magyarok és keresztyének vagyunk igazán! Mit felelünk majd azoknak, a kik otthon, ha haza megyünk, ezek felől megkérdeznek, sőt felelősségre vonnak? A pálinka halálos Ítélete s talán általában a szeszes italok halála van megírva azokban a törvényekben és törvényjavaslatokban, melyeket az élelmi szerek ügyében hozott és tárgyal a kongressus Washington-ban. Adná az Isten, hogy legalább ennyi hasznunk lenne a nagy háborúból! A china-i köztársaságból egy hétre császárság lett, hogy ismét köztársaság legyen, Az északi államok tudatlanabb népe a császárságot akarja, mig a miveltebb déliek hivek a köztársasághoz. Még folyik a polgárháború, de már előre meg lehet jósolni a köztársaság hiveinek győzelmét. Görögország is, miután a szövetséges államok lemondatták a királyt s második fiát ültették a trónra, Venizelos miniszterelnök s a szövetségesek akaratának engedelmeskedve, belépett az európai háborúba. Hoover, az élelmezés administrátora, a kinek az elnök által kivánt nagy hatalmat a kongressus még nem adta meg, nagy buzgósággal igyekezik azon, hogy a háborús világban Amerika élelmezéséről gondoskodjék. A kongressus idevágó határozatai értelmében az elnök már kiadta az u. n. embargo rendeletet, a melynek értelmében külföldre csak olyan s any nyi élelmi szert vihetnek ki Amerikából, a milyent és mennyit az erre nézve kinevezett bizottság megenged. így tehát talán mégsem halunk meg éhen, csak azért, hogy a szövetségeseknek jusson kivitelre s hogy az élelmiszer nagykereskedők uzsorás árakat zsebeljenek be Amerika népeitől. Az elnök bölcseségében és jóakaratában nyugodtan bizhatunk. Nagy robbanás történt a san-francisco-i, California, szövetségi hajógyárban. Bizonyosan milliót érő municzió és sok emberélet pusztult el; de erről lapunk zártáig hivatalos kimutatás még nem érkezett. Mennyivel kevesebb szerencsétlenség történik a farmokon, a hol az ember igazán emberi életet él. Miért is nem igyekezik a magyar ember, a világ első földművelő népe, a farmokra, a mezőgazdasághoz? Az oroszok ismét támadnak s mint a legutóbbi jelentések Írják, Halicsot már elfoglalták s Lemberget fenyegetik ismét. Bárcsak már vége volna az öldöklő háborúnak s békeségben élnének az emberek! A németek Londont bombázták, az angolok pedig a határszéli német városokat és Essen t. így kell azoknak is szenvedni és halált látni, az aggoknak, gyermekeknek és nőknek, a kik semmivel sem járultak hozzá a háborúhoz. Bizony szomorú dolog, hogy a háború dühe az emberből vérengző vadállatot csinál! A román háborús küldöttség is megérkezett Amerikába, de hamar kiderült, hogy ezek az urak csak magokat képviselik s az itt lakó román ajkú magyar állampolgárok zsebére utaznak. Ez is a háborús világnak az eredménye, melynek levét a szegény románok isszák meg. Bizony sajnáljuk őket. Néger mészárlás, valóságos belháború ütött ki East St. Louis-ban, a hol sokan laknak magyar testvéreink is s a reformátusoknak virágzó egyháza is van. Reméljük, hogy az itt lakó magyarok távol állanak a néger mészárlástól. Budapesten forradalmi jellegű tüntetések voltak, a melyekben Sok ember meghalt, vagy megsebesült, mert a katonaságnak többször kellett sortüzet adni, és mintegy egy millió korományi kár esett az üzletekben és épületekben.
