Egyházi Élet, 1917 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1917-04-01 / 4. szám
EGYHÁZI ÉLET. 1917. Április. SZÉPIRODALMI RÉSZ. FELTÁMADOTT! Fölséges ünnep, fényes ünnep, Öröm fogadjon mindenünnet! S te ihletésed szent varázsát, — Mint egy fehér galamb a szárnyát — Suhantsd el sziveink fölött! Teremtsen újjá égi szózatod: “Az Ur feltámadott!” Minden ti népek, arczotokra, Örömtüzeket gyújtsatok ma! Az örökélet Istenének, Hálátadó magasztos ének Zengjen kelettől nyugotig; S ujjongva verje delet, északot: “Az Ur feltámadott!’’ A fátyolt, mit sírván viselnek, Nézzük ma győzedelmi jelnek, S kik jártok igaz gyász ruhákba, Boruljatok egymás nyakába Ti galiléi asszonyok! Jajjal siratni nincs többé halott, Az Ur feltámadott! A gyász ma örömre virradjon, Hozsánna zengjen ma minden ajkon, Förödjön a föld fénysugárba......... S az az összeség milljó világa, Ha kérdő arczczal néz felénk: Megérti tán ez égi szózatot, Az Ur feltámadott! Virág, mi csak nyit, kelve újra, *— Mint a feltámadás tanúja, ---Mind ott legyen, elszórva szerte A temetőkben, — s elfeledve, A hol csak egy sir domborúl: Hadd érezzék meg ők is e napot: Az Ur feltámadott! S fény gyúl ki rá egy értelemben Végig a roppant végtelenben! Isten nevét velünk kiáltják, S egy nagy hálátadó imádság Lesz a teremtett összeség! Áldván, ki nekünk életet adott, Mikor feltámadott! OROK ELET. A mig e világon Lesz egy árva gyermek, A kit szerető kar Sohasem ölel meg; A kit úgy teritnek Hideg ravatalra, Hogy édes anyját itt Sohsem csókolhatta:---- Mindaddig hiszek egy Boldogabb világba, Egy felénk ragyogó Örök mennyországba! A mig e világon Lesznek nyomorúltak, Kik hordanak titkos Tövis-koszorúkat; A kiknek ez éltet At kell mosolyogni, De a boldogságról Azt sem tudják, hogy mi: — Mindaddig hiszek egy Fényesebb világba, Egy felénk ragyogó Örök mennyországba! A mig e világon Ür lesz a gonoszság, És az igazságot Keresztfára vonják; Mig egy farizeust Valahol tapsolnak, S lesz kézmosó vizük A Pilátusoknak: — Mindaddig hiszek egy Igazabb világba, Egy felénk ragyogó Örök mennyországba!!
