Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-11-01 / 3. szám
EGYHÁZI ÉLET.* 3 1916. November. Kis krónika. (B.) Az elnökválasztási kampány olyan csendesen és izgalom nélkül folyik ez évben, amire emberemlékezet óta nem volt példa. Jellemző erre az Amerikában annyira divatos “választási-fogadások” csökkenése. Úgy látszik, együk jelölt sem elég nagy férfiú ahoz, hogy Amerika közvéleményét lázas lelkesedésben tartsa most, amikor arról van szó, hogy az Egyesült Államok legfőbb hivatalát ki töltse be. A magunk részéről megelégeltük Wilson elnök kormányzati bölcsességét s ha már választani kell a két komoly számításba eső jelölt közül, inkább Hughes győzedelmét óhajtjuk s nagyon valószínűnek, csaknem bizonyosnak tartjuk, hogy az egyesült republikánus párt diadalra fogja őt juttatni. A november 7-iki választásokon minden amerikai polgárnak, akár születésénél fogva az, akár polgárosítása által lett azzá, legjobb meggyőződése szerint gyakorolnia kellene jogait a szavazó urnáknál. Ha tehát megvan amerikai polgárpapirunlc s fel vagyunk jogosítva arra, hogy e nagy ország dolgainak intézésében befolyásunkat érvényesítsük, ne vonakodjunk e polgári kötelességünk teljesítésétől. A vasutasok nyolcz órai munkás-törvénye sok vitát keltett nemcsak munkás körökben, hanem politikusok és jogászok között is és egyre erősebben domborodik ki az a vélemény, hogy ez a törvény' alapos megfontolás nélkül tett hirtelen lépése úgy Wilsonnak, mint a törvényhozásnak. Az elnök nemrégen választotta ki annak a bizottságnak tagjait, amelyik a kongresszus meghagyása szerint tüzetesen és elfogulatlanul, a vasúti munkások és a vasúttársaságok, legfőbbképen pedig a nagy közönség jogos érdekeinek szem el itt tartásával fogja e törvény rendelkezéseit átvizsgálni. Ennek a törvénynek január 1-én kellene életbe lépni A mexico-i helyzet csak nem akar teljesen kitisztulni. Villa, a hires bandita vezér és hivei ismét üldözik Garranzát s az amerikai kormány, mely helytelen módon történt beavatkozásával Mexicóban ellenséget, de nem barátot szerzett az amerikai népnek, újabb kellemetlenségnek néz elébe. Drága a papír. A legfelsőbb helyről is komolyan figyelmeztetnek bennünket, hogy bánjuk takarékosan a papírral, mert a papirhiány nagy' veszedelembe kergeti az országot. Már eddig is számtalan lap bukott meg a papír árának állandó és rohamos emelkedése miatt s a gazdagabb lapok is kénytelenek vagy kisebb terjedelemben jelenni meg, vagy előfizetési áraikat felemelni. A papír ára ma csaknem háromszor annyi, mint amennyi a háború kitörése előtt volt s ez a drágaság mindnyájunkat érzékenyen érint. Ma már a használt, a teleirt papír is keresett áruczikk. Az U-53 német szubmarin nagy meglepetést keltett a múlt hónapban, mikor a newporti kikötőben varázs szerűen felbukkant. Kapitánya büszkén jelentette ki, hogy mindennel el van a hajó három hónapra látva. A “hős” szubmarin közel az amerikai partokhoz, természetesen a nemzetközileg megállapított három mértföldnyi semleges területen kívül, rövidesen öthat, sőt talán több hajót is a tenger fenekére küldött s azzal megint elsünt nyomtalanul a habokban. Ez pusztult hajók többnyire angol teherszállító gőzösök voltak. Egy angol személyszállító hajó is volt köztük, mely New-Yorkból Halifax felé igyekezett, meg egy hollandi és egy norvég “contraband”-ot szállító hajó. Az Amerikai kormány semmi szabályellenességet nem talált a’ szubmarin viselkedésében s szabadon útjára engedte. Bizonyosak lehetünk a felöl, hogy az Egyesült Államoknak ezt a magatartását a lehető legszigorúbban fogják a szövetséges hatalmak megítélni. Az amerikai nagy lapok hasábjain egyre sűrűbben jelennek meg az utóbbi időben az angolok tűrhetetlen magaviseleté, különösen pedig az Egyesült Államok postájának elrablása feletti felháborodásról tanúskodó czikkek, melyek minden esetre egy kicsit le fogják hűteni az amerikai közvélemény rajongását a mintaszerűnek képzelt Anglia iránt. Az ilyen nyílt beszédű czikkek idővel talán rávezetik az amerikaiak egy részét arra, hogy elfogultság nélkül, tiszta látással figyelhessék az "európai nagy kavarodást. Hát ez is egy lépés a semlegesség felé, de az utolsó lépés bizony még messze van. Strügkh osztrák miniszterelnököt egy revolverlövéssel megölte Friedrich Adler, egy bécsi újságíró, aki a szocialista pártnak egyik vezérembere. Strügkh a világháború irányításában nem vitt fontosabb szerepet, ennélfogva a gyilkosságot nem tekintik a háborúval összefüggésben álló politikai természetű merényletnek, hanem egy megtévedt ember örült pillanatban elkövetett tettének. Strükgh utódának dr. Ernst von Körbert nevezte ki az uralkodó. Románia szorul. Falkenhayn és Mackensen csapatai nemcsak Brassóból kergették ki a szép reményekkel harczba indult románokat, hanem Bukaresthez, Románia fővárosához is veszedelmes gyorsasággal közelednek. A szövetségesek avval magyarázzák Románia kudarczait, hogy területi hódításuknak vágya megfontolás nélkül való kalandokba vitte bele a román seregeket s hogy a szövetségesek terveit figyelmen kívül hagyva mozogtak. Újabb hírek szerint az oroszok segiségével a németeket és a mi csapatainkat visszaszorították. Pittsburgh városa 300 éves jubileumát tartja oki. 31 -töl november 7-ig. November 3-án lesz a nagyszabású diszmenet, melynek részvételére feli vannak szólítva a város különféle nemzetiségű egyletei is. A pittsburghi magyar egyletek között megindult a mozgalom, hogy minél impozánsabban képviseljék az ott lakó magyarokat. Charles Tate Russell, a kit világszerte Pastor Russell néven ismertek, a mint a lapunk zártakor megjelent újságokban olvassuk, meghalt. Pastor Russell nagyeszű iró ás kitűnő szónok volt, sok könyvet irt Jézus második eljöveteléről s ezek által alapította meg és terjesztette el egész Amerikában az u. n. Second adventist felekezetet. Déli Ohio-ban még a magyarok közül is többen beálltak a Russellismus követői közé. Megérkezett Deutschland, a németek kereskedelmi subraarinja ismét Amerikába s újra hozott sok, itt nem gyártott s azért a háborús világban ritka és drága festék-anyagot. E hajó pár hóval előbb tette meg ide első útját az angol-francia zárlaton átbújva s ment vissza innen a reá Amerika partjainál leselkedő hajókat kijátszva.
