Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-11-01 / 3. szám
EGYHÁZI ÉLET. •4-1916. November. EGYHÁZTÁRSADALMI RÉSZ 3 Hálaadás napja. (T) Hálaadás napjának rövid története ez: Wofall angol lelkész szerencsésen Amerikába érkezik egész gyülekezetével s egy napot arra szentel, hogy hálát adjon ezért Istennek. Amerika partjain ez volt a legelső hálaadás napja. Nem sokára ezután, 1 606-ban, a Main államban levő Pophan község lakosai adtak hálát Istennek azért, hogy az előző évben minden veszélytől megszabadította őket. A hálaadásnap eszméjének csirája e két legelső ünneplésben rejlik. Azonban az a kedves, családias jellegű hálaadásnapi ünnep, melyet közönségesen csirkenapnak is szokás nevezni, nem e két legelső ünneplésből ered. Ez az ünnep mai formájában 1 62 1 -be nyúlik vissza. Történetét a krónikairók úgy mondják el, hogy mikor a vallásüldözés elől Angliából Amerikába menekült protestánsok 1 62 1 -ben az első mezei munkát bevégezték, összegyűltek áldomásra, melyet hálaadó istentisztelettel kötöttek egybe. Ez áldomásra meg hívták a szomszéd indiánokat is, kik az ünnepi lakoma asztalára esős tengerit hoztak, mig a vadászok vad pulykát szállítottak. Ennek a történelmi eseménynek áldozunk mi az Egyesült Államok népével egyben minden év november utolsó csütörtökjén. Hálát adunk Istennek azokért a javakért, melyekben részünk volt az elmúlt esztendőben, miként e nagy nemzet alapitói. Ez évben is hálát fogunk adni Istennek. Van okunk rá. Örömünk azonban nem lesz oly bensőségteljes, mint máskor. Van ennek is oka. A félvilág lángokban áll. Ember ember ellen, nemzet nemzet ellen vértszomjazó gyilkos szándékkal tör. Gyűlölet és bizalmatlanság, kegyetlen és vad indulatok választanak el embert embertől, nemzetet nemzettől. Ked veséinkről csak annyit tudunk, hogy ők is ott vannak a legisszonyatosabb tűzben. Élnek-e, vagy meghaltak; épek-e, vagy nyomorékok: csak a jó Isten tudja. A Krisztus tudománya kétezer esztendeig nevelte az emberiséget és amikor azt hittük, hogy a testvériség már megvalósult tény: az ember egymásnak esik és vérét ontja annak, aki őt soha sem bántotta, akit még csak nem is ismert, aki, ép úgy, mint ő, Istennek gyermeke, tehát testvére. Hálaadásnapi ünnepünk örömpoharába elvegyül ez a keserűség. És hát ne csudálkozzunk rajta, ha sokak lelkében megfagy az áhitat. De mégis van okunk hálát adni Istennek ez esztendőben is. Hiszen nincs olyan rossz, melyben jó ne volna. Van e háborúban is, csak föl kell fedezni. íme, jólétben úszik ez egész ország. A gyárak teljes erővel folytatják üzemeiket. Az arany özönével ömlik A- merikába. Jut belőle a magyar embernek is, mert munkáját jól fizetik. De feledni még sem tudjuk, hogy vér tapad minden centhez; adjunk hálát Istennek azért, hogy mi békességben élünk. így van ez más téren is. A nemzetek vad kavarodásában hallgat a költő, legföljebb egy-egy harci dalt teremt. A művész ecsete pihen. De csak azért, hogy a háború után annál remekebb és merészebb alkotásokkal lepje meg a közönséget. A háború apróbb eseményei örök becsű müveknek szolgálnak majd alapeszméül. Korunk megmételyezett irodalma eltűnik. Megtisztul körülte a levegő és erős, eddig ismeretlen, teremtő lelkek lépnek az első sorba. A művészet és irodalom terén az igazi megújhodás foglal helyet. És ismét előre megy az emberiség. Óriási kincsek semmisülnek meg e háborúban s a tudomány vívmányai mérhetetlen károkat szenvednek. Ma minden ember, minden nemzet el van egymástól szigetelve. Élelme, biztonsága, sőt még élete is saját találékonyságától függ. Ha pedig egyszer az elme megszórni: működik és gondolkozik. Az az érzelem ,az az idegesség, az a veszély és feszült érdeklődés, mely ma foglalkoztatja az emberi elmét, jótékony hatást gyakorol a gondolkozásra, melynek eredménye az lesz, hogy a tudomány újabb vívmányokkal, az emberiség javát szolgáló találmányokkal lesz gazdagabb. Ez azt jelenti, hogy közeledünk az isteni cél:
