Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-10-01 / 2. szám
EGYHÁZI ÉLET. ■16-1916. október. VIII. LECZKE. 1916. okt. 22. Mózes és a tiz parancsolat. (Olvasandó Mózes II—V. könyvének minden része.) (H.) Jákob maradékai az izraeliták, Egyip tómban nagyon elszaporodtak s mert ügyes emberek voltak a kereskedésben, meg is gazdagodtak. De nagy számuk és gazdaságuk miatt gőgösek és elbizakodottak is lettek, a miért Isten őket azzal büntette, hogy felgerjeszté ellenök az egyiptomiak haragját. Az egyiptomiak uj királya, hogy gátat vessen a zsidók szaporodása elé, rendeletet adott ki, hogy minden újszülött izraelita fiú gyermeket a vízbe fojtsanak a felnőtteket pedig fogják munkára. Ebben az időben született egy Lévi nemzetségből való izraelita házaspárnak fiú gyermeke, kit, mivel nagyon szerették, három hónapig rejtegettek az egyiptomiak elől. A mikor pedig tovább nem rejtegethették, az anyja egy gyékényből font kosárkába helyezte kis fiát és a folyóvíz partján a sás közé kitette, gondolván, hogy valami jó szivü ember megtalálja és felneveli. A király leánya, a ki épen akkor ment oda fürödni, megtalálta a kis gyermeket s úgy megszerette, hogy fiává fogadta, Mózesnek neveztette és fényesen neveltette. Mózes felnevelkedvén, látta az ő népének, a zsidóknak sanyargattatását s igen megesett a szive rajtok. Egyszer pedig agyon is ütött egy egyiptombelit, a ki nagyon vert egy szegény zsidót. A gyilkosság után, mivelhogy félt a király haragjától, elbujdosott a szomszéd országba s ott egy midián papnak juhait őrizte, hogy valahogy megéljen, a pusztában. Egyszer a pusztán túl hajtá juhait a Hóreb hegyéig, a hol elgondolván az ő népének sok szenvedését, Istennek szavára, melyet lelkében hallott, elhatározta, hogy Izráel népét kiszabadítja Egyiptom szolgaságából. Mózes összegyűjtötte Jákob maradékait s mintegy hatszázezer élén kivonult Egyiptomból, hogy vissza vigye népét Kanaán földjére, a hol Abrahámnak és Jákobnak sírjai vannak, a melyet azért a zsidók a maguk földének tartottak. Három hosszú hónapon sok veszedelem és szenvedés után el értek a menekülők a Sinai hegyhez, a hol Mózes, látva az ő népének az egyiptomi bálvány-istenekhez való ragaszkodását, kiadta a tiz parancsolatot, a melyben az egy igaz Isten imádására s az ő törvényeire tanítja őket. (A tiz parancsolat megtanulandó.) A Sinai hegy alól Mózes az izraelitákat tovább vezette Kanaán felé s mikor elérkezett a határhoz, ott megállította a népet, követeket küldött Kanaán földére, hogy azok kikémleljék, milyen nép lakik ott s terem-e minden, a mi a népnek szükséges. A követek jó hírrel jöttek vissza, mert a föld, mint mondták, nagyon kövér és termékeny; de rossz hirt is hoztak, mert azt mondták, hogy igen erős nép lakik ott. A zsidók megijedtek és zúgolódni kezdtek Mózes ellen, ki eddig is szenvedésekre vezette, most pedig erős ellenségek elébe. Csak Józsué nem ijedett meg, hanem mindenkit azzal bátorított, hogy akármilyen erős is az ellenség, az Isten még erősebb s velők van, hogy megsegitse. De a zsidók nem merték ott lábukat a Kanaán földjére betenni, hanem másfelöl akartak oda bejutni. Még negyven esztendeig bujdostak a pusztában. Ez alatt minden felnőtt ember, ki Egyiptomból elindult Mózessel, meghalt, a gyermekek pedig erős férfiakká lettek. Csak három ember volt életben a felnőttek közül, Mózes, Józsué és Kai eb, a kik a bujdosás alatt megerősödött zsidókat el is vezették újra Kanaán földjére. Mózes azonban nem érte meg az örömet, hogy meglássa atyjának földjét, Kánaánt; ott halt meg a Nébó hegyén, az Ígéret földjének határánál. Halála előtt a zsidók vezetését Józsuára bizta, egyszersmind figyelmeztette a népet, hogy csak úgy lesz boldog Kánaánban, ha megtartja a tiz parancsolatot, azaz ha féli Istenét és törvényeiben jár. * * * Te benned bíztunk eleitől fogva, Uram.... * * * Hát reánk is kötelező Mózes törvénye? A tiz parancsolatot nekünk is meg kell tartanunk, de úgy, a hogyan azt a Jézus magyarázza; a zsidó törvények pedig, melyek nagy részben nem is tartoznak a vallásra, reánk nézve nem kötelezők. Hogyan magyarázza Jézus a tiz parancsolatot ? Lélek szerint, a mi ebből is meglátszik: — “Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! É n pedig azt mondom, hogy a ki haragszik atyjafiára, méltó az Ítéletre.” (Lásd Máté ev. V. részének 21. és köv. verseit.)
