Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-09-01 / 1. szám
EGYHÁZI ÉLET. 3 1916. szeptember. A MI CZÉLUNK. Természetesen nem lehet más, mint a mit élénkbe tűzött az Ur: Isten országának terjesztése. Isten országa pedig a béke, igazság és szeretet országa. Ebből önként következik, hogy mindenki, ki e hármas magasztos eszme szolgálatába állott, az a krisztusi szent célért küzd. De viszont következik az is, hogy mindenki, nevezze bár magát az illető keresztyénnek, hívőnek vagy lelki pásztornak, ha e hármas szent eszmét nem igyekszik legjobb tudása szerint megvalósítani életével: nem követője, hanem ellensége, keresztre feszitője a Krisztusnak. Ezen minden igaz keresztyén egyedüli célját, Isten országának terjesztését, irta zászlajára ez egyházi havi folyó iratunk is. S a midőn a folyó irat megindítói, az én társszerkesztő barátaim felszólítottak, hogy álljak a kibontott zászló alá, igazi szivbeli örömmel tettem azt egyrészről azért, mert tudtam, hogy az Ur szőlőjében nagy szükség van a munkásokra, másrészről azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy az én két társszerkesztő barátomnak személyisége s eddigi működése kellő biztosítékok lesznek a cél megvalósitására. Hogy mily nagy szükség van egy, a békét, igazságot és szeretet hirdető egyházi lapra, azt, ha amerikai magyarságunk és egyházi életünk múltjára tekintünk vissza, nem szükség bővebben fejtegetni. Szomorú igazságként kell leszszegeznünk azt a tételt, hogy idáig vajmi keveset haladtunk a cél felé s ha egyházi életünk igen szépen fejlődött is külsőleg, az igazi, a belső egyházi élet nem mindenkor tartott lépést a külső fejlődéssel. Mi, lelkészek, hirdettük s hirdetjük az igét, de fájdalom, az nem hull mindig termékeny talajra. Miért? Mert életünkkel nem mindenkor valósítjuk meg azt, a mit hirdetünk az Isten házában. És a nép nem vak, nagyon jól látja ezt s ez az egyik oka, hogy igazán páratlan áldozat készséggel megépített templomaink gyakorta nem telnek meg az Ur Igéjét éhező és szomjuhozó lelkekkel. Próbáljuk meg ne csak a szószéken, hanem az életben is papok lenni; próbáljuk meg ne csak hirdetni az igazságokat másoknak, hanem azok előtt hajtsunk fejet legelőször mi magunk; próbáljuk meg ne részekre szakgatni a Krisztus testét, magunkat egyik Pálénak, másik Apollósénak nevezvén, hanem keresni az egyesülést abban, aki Fő s igyekezzünk vetekedni egyedül a Krisztus szeretetében: akkor majd meg látjuk, hogy gyógyulni fognak azok a fájdalmas sebek, melyeket a múltak keresztyénietlen villongásai ütöttek lelkeinken. E tekintetben az első lépést a Nyugoti Egyházmegye nt. lelkészi kara tette meg nyilvánosan hivatalos lapjában, hála és köszönet nekik érette. Legyenek meggyőződve, hogy a nyújtott béke jobbot ugyanolyan szerető szívvel fogadjuk, mint a hogyan nyújtották ők s mi is velők együtt azt a Krisztusi elvet tüzzük zászlónkra: “Keressétek először Istennek országát és annak igazságát és mindenek megadatnak néktek." Hát a hívek? Én beismertem hibáinkat, de ők se takargassák a magokét. Mert az a körülmény, hogy bennünk hiba van, senkinek sem szolgálhat mentségül egyháziatlanságra vagy a Krisztustól való elpártolásra. Jegyezzék meg az egyháztagok, hogy mi nem sajátítottuk ki magunknak sem az egyházat, sem a Krisztushoz vezető ut nem mi vagyunk, sem pedig lelki üdvösségük megnyerése vagy elvesz tése nem a mi érdemünk vagy hibánk; igyekezzék azért kiki legjobb tehetsége és tudása szerint keresni az utat és módot saját lelki üdvösségének, földi és mennyei boldogságának elnyeréséhez, a mely ut és mód pedig sohasem a lelkésznek személye, hanem Az, aki egyszer s mindenkorra adatott mindnyájunk bűneink váltságául, t. i. a Krisztus. Ebből aztán az is természetszerűen folyik, hogy egyházunk építésében, ügyeink intézésében egyedül a lelkészekre támaszkodni, bajainkért egyedül őket okozni, nemcsak hiba, hanem bűn is, mert ha ti, Atyám fiai, királyi papság vagytok, ne feledjétek, hogy e királyi papságnak nemcsak méltósága, de szent kötelességei is vannak s e kötelességeket nem teljesíteni egy a méltóságnak a lealacsonyitásával. Ez az az igazság, melynek hirdetését e lap egyik feladatául tűzte ki. Rá kívánunk mutatni a bajokra, hogy azokat mindnyájan ismerjük s egyesült erővel keressünk majd a gyógyszert, így érjük el, igy valósitjuk meg majd Isten segedelmével az igazság, szeretet és béke által közös célunkat: Isten országának terjesztését a földön. Boros Jenő.
