Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1916-09-01 / 1. szám

EGYHÁZI ÉLET.-------4-1916. szeptember.

EGYHÁZTÁRSADALMI RÉSZ.

Magyar iskolák Amerikában

(H) Nyilvánossági joggal felruházandó ma gyár iskoláról Amerikában majdnem mindnyájunknak le kell mondanunk, mert nincs elég anyagi erőnk, hogy ilyen iskolát úgy, ahogy a törvény kívánja, fentartsunk. Anyagi támogatást pedig hazulról két okból sem kérhetünk: nem először azért, mert a pénzre, hogy azzal iskolát állítsunk, otthon is szükség van; nem másodszor azért, mert a hazai pénz épen most az amerikaiak előtt könnyen gyanússá és gyülöltté tenne. Nincs pénzünk elég, hazulról sem kérhetünk pénzt arra, hogy itt magyariskolát állítsunk fel: mit csináljunk tehát, ha tudjuk, hogy gyermekeinknek a magyar nyelvre való oktatásáról lemondanunk nem szabad? Tegyük meg azt, amit ilyen nehéz helyzetben megtehetünk: szervezzünk magyar iskolát a nyári szünidőre és, mert ez nem elég, szervezzük a szombati és vasárnapi iskolát.

Az elmúlt nyáron minden nagyobb magyarlakta helyen szerveztettek magyar iskolák és bizonyára szép eredménnyel is folyt és végződött a nemes munka mindenütt. De azok a tanítványok, akik a nyáron szép előmenetelt tettek a magyar nyelvben, ha velők a következő nyárig nem foglalkozunk, nagy részét elfeledik azoknak, amelyeket megtanultak s a következő nyáron velők majdnem elölről kell kezdeni mindent. S ez igy volna éveken keresztül és végre is csekély volna az eredmény, mit velők elérhettünk. Mit tehetnénk jobbat a fennálló viszonyok között mint azt, hogy ha összegyűjtjük a gyermekeket minden napon a public school tanítása után vagy legalább szombaton, amikor ők nincsenek elfoglalva a public-schoolban, hogy ismételjük velők a nyáron tanultakat, megerősítsük őket azokban s ha lehet, tovább menjük velők a tanulandókban. Amint én tudom, gyermekeink szívesen jönnek a szom bati iskolába és örömmel és eredményesen tanulnak. Csak egyet ne feledjünk el itt, ha azt akarjuk hogy minél több gyermek jöjjön: ne

szigorúsággal hanem szeretettel s ha kell engedékenységgel tanitsunk. Hogy pedig az se lehessen ellenvetés, hogy megterheljük a gyermekeket, adjunk nekik bőséges szünetet, gondoskodjunk arról is, hogy a szünetekben ne unatkozzanak, azért, ha kell, játszunk is velők. Ne féljünk, nem alacsonyit az le, a gyermekekhez pedig közelebb visz s már előre biztosítja a sikert a tanításban.

Minthogy pedig vallás-erkölcstani tanításban nem részesednek gyermekeink az amerikai iskolákban, nekünk kell arról is gondoskodnunk, hogy gyermekeinket megismertessük a mi vallásunk alapvető igazságaival, mindenekfelett pedig a bibliával, hitünk és cselekedeteink zsinórmértékével s ha lehet, egyházunk történetével is. Bátor vagyok ezért e helyen felhívni az összes lelkészeket, hogy félre téve minden árnyalati különbséget, félre téve a hova-tartozás kérdését is, fogjunk kezet erre a nemes munkára és ezután együttes erővel munkálkodjunk azon, hogy gyermekeinket a vasárnapi iskolákban vallásos magyarokká nevelhessük. Fogjunk kezet és együttes erővel csináljunk egy vasárnapi lapot iskoláink részére. Ne feledjük el, hogy mindnyájan veszítünk azzal, ha egy magyar gyermek elfeledi anya-nyelvét és vallástalanul nő fel; ne feledjük, hogy megunta már mindenki a felekezeti háborúskodást és azt akarja, hogy bármely egyház segítsen is, nem szabad a harczok mérgét a gyermekek leikébe csepegtetni vagy azoknak vallásos nevelését elhanyagolni.

Ha a szombati és nyári iskolákban, továbbá a vasárnapi iskolákban elvégezzük kötelességeinket, még nem tettünk eleget: az iskolából kikerültek gondját is fel kell vennünk, ifjúsági egyleteket is kell szerveznünk. Mert ha csak addig törődünk a gyermekkel, mig iskolába jár s ha onnan kekirült, nem gondolunk vele: mit gondolunk, nem tér-e gonosz útra az ifjú. kit csábítások vesznek körül; nem hanyagolja-e, vagy feledi-e el a magyar egyházat? Vájjon kik lesznek a mi egyházainknak tagjai 15—20 év múlva? Ha azért szeretjük egyházunkat, ha ragaszkodunk nyelvünkhöz s azt