Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-09-01 / 1. szám
14 EGYHÁZI ÉLET. 1916. szeptember. IV. leczke. 1916. szept. 24. NOÉ ÉS AZ ÖZÖNVÍZ. (Olvasandó a Mózes első könyvének V.—X. részei). (H.) Az első pár embertől elszaporodtak az emberek, de mivel a rosszra való hajlandóságnak, a bűn kisértésének nem tudtak, vagy nem akartak ellen állani, elszakadtak az Istentől és gonosz életűek lettek, azért magokat büntetésre méltókká tették. Az Isten azonban mint a jó Atya, türelmes,vagy mint a biblia mondja, hosszu-türő: nem büntette meg az em bereket, hanem, mint Mózes mondja, engedett nekik időt, 1 20 esztendőt a megtérésre. De az emberek nem javultak meg; azért az Isten, mikor látta, hogy az emberek gonoszsága sok volna a földön s az emberek minden gondolatja és indulatja szüntelen csak gonosz volna: elhatározta, hogy megtisztítja a földet a gonoszságtól, eltörli az embert a földnek színéről. Úgy tett az Isten, mint az ember, a mikor elpusztítja, a mit csinált, mert elromlott az. A sok rossz között azonban volt egy jó ember is, a kinek neve vala Nőé. Hogy azért a roszakkal együtt el ne vesszen a jó is, az Ur Noénak jó előre megmondotta, hogy özönvizet fog a földre bocsátani, hogy elveszitse a gonosz emberiséget, de mivel Nőé kegyelmet nyert az Ö előtte, csináljon hát egy nagy bárkát a maga és háza-népe számára s azoknak az állatoknak részére, melyeket magával kell a bárkába vinnie, hogy azok az ártatlan állatok is megmeneküljenek. Nóe úgy cselekedett, mint az Isten néki meghagyta; midőn pedig elkészitette a nagy hajót, bement abba feleségével, három fiával s azok feleségeivel és bevitt egy-egypárt azokból az állatokból, a melyek a vízben meg nem élhetnek. Erre azután megeredt az eső és ömlött a viz az egekből negyven napon és éjszakán keresztül úgy, hogy megteltek a völgyek vízzel s elbontották a fákat, sőt a legmagasabb hegyeket is. Az özönvíz elpusztította a bűnös embereket, mert azok mind a vízbe haltak, csak Nóé és az ő háza-népe menekedett meg a nagy pusztulásból. Végre megállott az eső s apadni kezdett a viz, Nóé bárkája pedig, mely addig a viz tetején úszott, az Ararát hegyén földett ért. Mikor aztán a föld megszikkadt, kijött Nóé a bárkából, kijöttek a felesége, fiai s ezek feleségei és kieresztették az állatokat is. Minden ember és minden állat szivéből örült, hogy vége lett a vizözönnek s ismét a földön járhat. Örömében Nóé, hogy a szabaditásért hálát adjon, mindjárt oltárt épített az Urnák és áldozott. Isten a Nóé áldozatát kedvesen vette és megígérte, hogy özönvizet többé nem bocsát a földre s ennek az ígéretnek jeléül szivárványt adott az égnek felhőire. Hogy réges régen, sok millió évvel ezelőtt, özönvíz borította el a földet, abban még azok a tudósok is megegyeznek, akik máskülönben nem hisznek. Mózes története, melyben az özönvizet leírja a maga képzelete szerint, csak azt akarja megmagyarázni, hogy miként maradt meg az emberiség az özönviz alatt. * * * “Adjuk hálát mindnyájan az Atya Úr Istennek!” — Énekeskönyv: 70ik dicséret. * * * Mire tanít minket az özönviz története? Az özönvíz története arra tanít, hogy Isten akaratából történik minden e világon, valami történik, és hogy minden bűnnek büntetés a következménye. Tanultuk, hogy a bűn büntetésétől ama Szabaditó, az Úr Jézus által megszabadulhatunk. Mit tanuljunk meg még ehhez? Tanuljuk meg, hogy nem elég nekünk, ha van Szabaditónk; ha valóban meg akarunk szabadulni bűneinktől s azok büntetésétől: higyjünk az Ur Jézusban nemcsak, hanem meg is cselekedjük azokat, a melyeket Isten általa nekünk parancsol. Elég-e hát nekünk a Jézus Krisztus nevére megkereszteltetnünk ? Bizony nem elég nekünk a vizzel való keresztség; ha boldogok akarunk lenni, tűzzel és szent lélekkel is meg kell keresztelkednünk. Hogy értjük ezt a tűzzel és vizzel való megkereszteltetést ? Úgy hogy szivünkben, lelkűnkben tisztuljunk meg a Jézus Krisztus által. Mit mond erre nézve Jézus ? “Nem minden, a ki ezt mondja, Uram, Uram, megyen be a menyeknek országába, hanem csak az, a ki cselekszi a menyei Atya akaratát,
