Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1916-09-01 / 1. szám
Jézus és a gyermekek. (Czim-képíinkhöz.) “Akkor hozának ő eleibe kis gyermekeket, hogy az ő kezeit vetné azokra és imádkoznék érettök, a tanítványok pedig dorgálják vala azokat. Jézus pedig mondá: Hagyjatok békét a kis gyermekeknek és ne tiltsátok meg őket, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a menynyeknek országa." (Máté ev. XIX. rész.) “Bizony mondom néktek: Valaki úgy nem veszi az Istennek országát, mint a kis gyermek, semmiképen sem megyen oda be. (Márk ev. X. rész.) “Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a menyek nek országába. Valaki azért megalázza magát, mint a kis gyermek, az a menyeknek országában a legnagyobb lesz. És valaki egy ilyen gyermeknek gondját felveszi az én nevem ben, nékem veszi fel gondomat. Valaki pedig megbotránkoztat valamelyet a kicsinyek közül, kik én bennem hisznek, jobb volna annak, hogy egy malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélységébe vetnék azt. (Máté ev. XVIII. rész.) Az Ur Jézus a kis gyermekeket nagyon szerette és sokszor állitá oda azokat hallgatói elébe, hogy olyanok legyenek. Milyen a kis gyermek? Mindenek előtt ártatlan és tiszta szivü. A kis gyermek bizalommal és szeretettel ragaszkodik az ő anyjához; meghallgatja és követi az ő apja parancsolatait. Ilyenek vagyunk-e mi, az Istennek gyermekei? Van-e ártatlanság szivünkben, bizunk-e Istenünkben és szeretjük-e Ot, mint Atyánkat és meghallgatjuk-e, követjük-e az Ő parancsolatait, melyeket adott a mi javunkra, boldogságunkra. Bizony nem! Pedig ha olyanok nem leszünk mint a kis gyermekek, tehát nem leszünk tiszta szivüek, ha nem ragaszkodunk Istenhez és nem szeretjük Ot, mint Atyánkat, ha nem követjük az Ö parancsolatait és ha fel nem vesszük a kis gyermekek gondját: bizony nem mehetünk a mennyeknek országába, bizony nem lehetünk boldogok az életben és nem nyerhetünk idvességet az egekben.