Egyházi Élet, 1916 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1916-09-01 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK EGYHÁZI ÉS ISKOLAI KÖZLÖNYE.

ADJON ISTEN!

BECSÜLETES magyar embernek szívből jövő e köszöntésével jövünk és fordulunk az olvasókhoz: Adjon Isten! S a milyen jóakarattal jövünk, kérjük, fogadjanak ép olyan jóakaratú szeretettel.

Úgy ismerjük a magyar népet, hogy szereti a vendéget s szeretetét igyekszik megmutatni annak, mégha nem is várta azt. Lehetséges, sőt sokak előtt bizonyos is, hogy mi is nem várt vendégként jövünk ;de ha jövünk,nem üres kézzel s nem azért jövünk, hogy valami elvigyünk, hanem hogy hozzunk valamit, a mire, jól tudjuk, nagy szüksége van mindenkinek, első sorban az idegenbe szakadt magyarságnak, a mi testvéreinknek, kikhez jövünk.

Mit hozunk hát? Szivünknek szeretetével s lelkűnknek jóakaratával lelki táplálékot hozunk az olvasónak, hogy Isten segedelmével megerősítsük őt az élet nehéz küzdelmeiben hittel és reménységgel; fegyvert hozunk, erősebbet mint a kard és ágyú, hogy ezekkel felfegyverezve, segítsük őt a bűn ellen való harczban az élet boldogságának elérésére: testvéri szeretettel kívánunk az amerikai megyarságnak, első sorban a reformátusoknak, de általában mindeneknek, segítségére lenni.

Azért kivánjuk, hogy: Adjon Isten! Adjon Isten nekünk erőt és segedelmet, hogy önzetlen munkánkban előre mehéssünk s nemes czélunkat elérhessük: hasznára lehessünk minden testvéreinknek. Adjon Isten áldást és kegyelmet minden testvéreinknek, hogy ez idegen földön való bujdosásban mindenki meglássa az utat, melyen járnia kell s azon járván, élete boldogságát megtalálja. Adjon Isten nekünk tudományt és buzgóságot, hogy a hivatalban, melyre elhívott kegyelme, megfeleljünk a reánk bízottaknak: a tálentumokat testvéreink javára bőven kamatoztathassuk. Adjon Isten az olvasóknak, kik a Krisztus követőinek vallják magokat, szentiéleknek ajándékát, hogy megismerjék a teljes igazságot s az igazság szabadokká tegye és elvezérelje őket az Atyához, hogy ne csak névben, hanem valóban a Krisztuséi legyenek.

Az amerikai magyar reformátusoknak, a kiket részekre szakgatott és megerőtlenitett a pártoskodás bűne s a kiknek egyetemes érdekeit ma önzetlenül senki sem szolgálja e téren, egy olyan egyházi és iskolai közlönyt akarunk adni e lap által, mely minden pártoskodást félre téve, egyenlő jóakarattal és szeretettel kívánja szolgálni a velünk egy czélra, az amerikai magyar reformátusok javára pártkülönbség nélkül egyesült egyházakat s az egyházak által Isten országa terjesztését. E lapokon azért nem tárgyaljuk azokat a kérdéseket, melyek elválasztanak, hanem inkább azokat, a melyek, akármelyik párthoz is tartozzunk, mindnyájunkat összekötnek és megerősítenek közös czéljaink elérésében, hogy igy feleljünk meg hivatásunknak, a hív szolgálatra való elkötelezettségünknek. Az igazi keresztyén szeretetet fogjuk hát itt hirdetni és erőnkhöz mérten, az igazi keresztyén szeretet munkáit kivánjuk ez által gyakorolni, hogy másokat is hasonló szeretetre s a szeretetnek hasonló munkáira birjunk. Mert látjuk azt, a mire az idők gonoszsága tanít s a mit eddig elfeledtünk