Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-10-01 / 4. szám
Egyházi Híradó 3. oldal Betlehem felé "Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt." (Luk. 2.4.) A karácsonyról szóló bibliai beszámoló meglehetősen szűkszavú: amit olvashatunk az tele van fáradtsággal, csalódással: egyetlen fény ebben a nagy sötétségben az a tény, hogy Isten irányította az eseményeket. Egyébként minden úgy történt, ahogy más, közönséges esetekben. Jézuson semmi sem tanúskodott isteni származásáról, olyan volt, mint a többi kisded, nem szolgáltak körülötte angyalok, hogy gazdagsággá változtassák a szegénységet, nem töltötte be az istállót mennyei világosság. Jézus olyan emberré lett, mint mi s az emberi lét legnagyobb mélységeiben lépett be az embervilágba. Megüresítette magát minden égi dicsőségétől, emberi formát vévén fel (Fii. 2, 5-8.). Isten minden embert felhasznál terve megvalósításához. Nemcsak azokat használja eszközül, akik hisznek benne és öntudatosan hitből engedelmeskednek Neki. így nemcsak a hívők szolgálnak neki, hanem mindenki a maga helyén, a maga módján, a saját természetének megfelelő módon, így szolgált neki Augusztus római császár is, amikor intézkedésével kimozdította Názáretből Józsefet és Máriát, hogy Betlehembe menjenek. Az írásnak abban is be kellett teljesednie, hogy Jézus, a Messiás Betlehemben fog megszületni. Ahhoz azonban, hogy olyan nagy útra vállalkozzanak, olyan átfogó állami rendelkezésre volt szükség, amellyel nem lehet vitatkozni. Ez volt az egyik eszköz Isten kezében, amivel Józsefet és Máriát Betlehem felé irányította. A másik eszköz a názáretiek magatartása volt. Nem volt véletlen az, hogy a názáretiek olyan légkört teremtettek Mária körül, amelyben nem akart tovább maradni: így nemcsak kénytelenségből, de szívesen is vállalta a betlehemi utat. A názáretiek gúnyolódása sok szenvedést okozhatott neki. Nincs nagyobb szenvedés, mint amikor a tisztát tisztátalansággal vádolják. Máriának fontos volt ez ahhoz, hogy ő maga személyesen jelenjék meg az összeíráson Betlehemben. Különben férjét is megbízhatta volna, hogy intézzen el helyette mindent, amit állapotára való tekintettel joggal megtehetett volna. Sokszor nem tudjuk, mi az, ami nekünk szükséges és mi az, amire nincs szükségünk. Mária bizonyosan mindig arról ábrándozott, hogy egyszer nyugodt, zaklatástól mentes élete lesz. Pedig neki a zaklatásokra volt szüksége, hogy beteljesedjenek mindazok, amiket Isten akart vele, s általa. Amit az Isten akar, azt meg is cselekszi. Isten bölcsen vezeti az életűnket. A karácsonyi történetet mindig megilletődéssel, részvéttel hallgatjuk, vagy olvassuk. Sajnáljuk Máriát, akinek a kényelmes vendégfogadó helyett istállóban kellett meghúznia magát. Pedig neki pontosan arra volt szüksége, hogy csendes, magányos helyen lakhassák. A zsúfolt vendégfogadó semmiképpen sem lett volna alkalmas hely az ő számára. Egyedül Isten tudja, mi kell nekünk, hol jó nekünk. Az a jó, ha mi tudjuk ezt és rábízzuk magunkat élő hittel és valóságos bizalommal. Olykor egészen nagy dolgok történnek csak azért, hogy Isten terve egy-egy ember életében megvalósuljon. Az általános népszámlálást azért rendelte el a római császár, hogy Mária, áldott állapota vége felé elmenjen Betlehembe. A világtörténelem legjelentősebb eseménye, Jézus Krisztus születése és golgotái kereszthalála azért történt, hogy sokak között mi is bűnbocsánatot és örök életet nyeljünk és eljussunk oda, ahol Isten helyet készített nekünk ( Jn. 14,2-3.). Mi is egyszerű, szegény emberek vagyunk, mégis Isten királyi családjának vagyunk a tagjai. József és Mária nagyon szegények voltak, de Dávid házához tartoztak, tehát királyi család tagjai voltak. Nem látszott meg rajtuk, ahogy Betlehemig eljutottak és ahogy ott elhelyezkedtek, amilyen körülmények között Jézus megszületett, mégis a Dávid házanépéhez tartoztak^ Lehetünk mi külső látszat szerint egyszerű emberek, a valóság az, hogy Isten családjához tartozunk, hit által Jézus Krisztus lelki testének tagjai vagyunk. Egyenlőre, földi életükben nem volt semmi hasznuk Máriának és Józsefnek abból, hogy királyi családból származtak, inkább csak a terhe jutott ki, amiatt kellett Betlehembe menniük, mert a Dávid házanépe tagjaira külön is ügyeltek a rómaiak s ha másoknak nem is volt kötelező a szülővárosba menni, a Dávid leszármazottait külön is összeírták, mert ismeretesek voltak a Dávid háza helyreállítására vonatkozó jövendölések. Egyszer majd meglesz a haszna annak is, hogy Isten családjához tartozunk. "Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig az lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban". (Luk.2,11-12.)
