Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-04-01 / 2. szám
8. oldal Egyházi Híradó Alvó keresztyének! Nt. Papp Mária The Welland Hungarian Presbyterian Church lelkésznőjének igehirdetése templomunkban 2002. június 9-én. Lukács ev. 9,28-36. Kedves Testvéreim! Amilyen nagy áldásul adta számunkra Isten az alvást és az álmot testünk számára - éppen olyan nagy nagy nyomorúság az, ha az álom a lelki életben jelentkezik. Milyen sokat jelent a test számára, hogy fáradtan fekszünk le és pihenten, megújulva ébred. Milyen jó az is, ha a beteg ember aludni tud - a test megnyugszik és gyorsan gyógyul - ilyenkor nem érzi a fájdalmat és a kínt. Nagy áldás tehát az alvás, de ha a lélek alszik el, hatalmas csapás az - az egyén és a gyülekezet számára egyaránt. Kedves testvéreim is minden bizonnyal hallottak már és tapasztaltak alvó gyülekezetét. Alvó gyülekezetről azért beszélünk, mert az egyház tagjaiban alszik. Az egyházat alkotó emberek seregében alszik - és az ilyen alvás veszedelmes dolog. A Jézus mellett lévő tanítványok is többször elaludtak a Biblia tanúsága szerint. Az egyik ilyen eset a mai szent igében történt. Elnyomta őket az álom. Ilyen egyszerű szavakkal hozza ezt tudomásunkra a Szentírás. (Luk. 9. 28-36). Mennyi nyomorúság fakad abból, ha az embert elnyomja az álom. Mennyi szép, mennyi nemes dolog kimarad az életünkből - a lelki alvók serege mennyi szépnek a látásától, tapasztalásától vonják meg saját magukat. Olyan ez, mintha egy panorámás autóbuszon gyönyörű tájakon vinnének keresztül, - és úgy döntenénk, hogy inkább alszunk. A keresztyén élet is utazás, és milyen szomorú, hogy a földi életet sok ember alva utazza végig, pedig az út olyan helyeken megy végig, ahol tapasztalhatjuk, - megláthatjuk Isten csodáit. Megtapasztalhatjuk az Úr hatalmát, az ő jóságát és szeretetét. Egy hajdani kocsissal történt a következő eset: hogy tudniillik jókor hajnalban vásárba indult, de útközben elaludt. A lovak először csak bandukoltak, majd megálltak. Közben valahol az alvó kocsist rablók támadták meg és elvették a szekérről a portékáját. Hogy, hogy nem a lovak pedig visszafordultak és hazamentek. Sokszor így járnak az emberek is: elindulnak a keresztyén életben, de aztán elalusznak és ismét oda jutnak ahonnét elindultak. Semmivel nem jut előbbre - így aztán még az is megtörténhet, hogy az úton azt is elveszítik, amit számukra Isten adott. A tálentumokra gondolok kedves testvérek, amelyekkel Isten valamennyiünket megáldott. Senki sem mondhatja magáról, hogy nincs tálentuma. Vigyázunk-e rájuk az úton, vagy elalszunk és hagyjuk, hogy ellopják? Mert a lelki életet is - csakúgy, mint a testet - ápolni kell. Sokan úgy gondolják, jó volna ha megtérés úgy menne végbe, mint egy operáció. Elaltatnának és mire felébredünk kicserélt emberek - keresztyének lennénk. Az orvos igen, de Isten azonban alvó emberek körében nem tud munkálkodni. A lelki munkának, épülésnek tudatosnak kell lenni. Akarni kell Isten gyermekévé válni - ezt a kiváltságot senkire nem akarja az Úr ráerőszakolni. Nézzük csak, hogy mi történik közvetlenül a ma felolvasott ige előtt (Luk. 9,23.)"..ha valaki énutánam akar jönni, vegye fel naponként keresztjét és úgy kövessen engem!" Mint ahogy a mindennapi kenyérért is sokszor megszenvedünk, a lelki élet gyümölcseiért is áldozatot kell hozni. Először is fel kell ébredni és elindulni az úton: felvenni a keresztet naponként. Az evangélium pedig Isten ébresztője. Isten munkába hív - munkába küld. Erőt ad! Áld! Bátorít! Isten azt akarja, hogy a lelki álomból felébredjünk és ne engedjünk az ördög kísértéseinek. Mert az ördög az, aki visszafordít bennünket az úton, ő az, aki meglop minket. Az ördög akar minket mély lelki álomba nyomni, ő ráncigálja a szempillánkat. Azt mondja: prédikálj csak, majd én ezeket elaltatom. És az ördög különösképpen tud altatni: lehet, hogy halljuk és értjük az igét, de a szívekig nem hatol el, vagy azt gondoljuk, hogy valaki másnak szól az ige. A mellettem ülőhöz, vagy ahhoz, aki éppen nincs itt...és így tovább. Vagy arra is fogékonyak vagyunk, hogy másképpen értelmezzük az üzenetet. Isten azt akarja, hogy ebből az álomból felébredjünk és ne engedjünk az ördög kísértéseinek. És ennek a lelki felébredésnek - csakúgy mint a mindennapi munkának áldott gyümölcsei vannak. Amikor a tanítványok felébredtek látták az ő dicsőségét. Látták azt a csodálatos menneyi jelenetet, amint Jézus fehér ruhában, tündöklő menneyi fényben ott ragyogott. Olyan látvány volt ez, amelyet ha elmulasztanak soha senki nem tud elmondani. Ilyen Isten dicsősége. Nem lehet elmondani - nem lehet megmagyarázni, csak tapasztalni lehet. Mindenki saját magának. Pál apostol is azt mondja: Lássátok meg ti magatok Krisztus dicsőségét. Ez lesz az a látás, amelyet soha senki el nem vehet - ez lesz az a tapasztalat, ami semmi máshoz nem hasonlítható. A másik gyümölcse a tanítványok felébredésének az volt, hogy nemcsak Isten dicsőségét látták meg Krisztusban, hanem látták körülötte, vele lévő embereket tói Ha az ember felébredt a lelki sötétségből más szemmel iátia a világot. Krisztus szemével, Krisztus mindenkit szerető - nem pedig kritizáló szemmel - fogja látni embertársait, testvéreit. Mert Krisztusban minden ember testvér és ebből az álomból felkelvén segítő szándékkal fog ember az emberekhez viszonyulni. Ha felébredsz kedves testvérem - különbséget tudsz tenni a jobb és bal kezed között. A világ dolgai és csábításai - valamint Isten akarata között. És ez csodálatos dolog. A felébredés harmadik áldása, amit a tanítványok így fejeztek ki: "Mester jó nekünk itt lenni". Egyszerre megérzi az ember, hogy milyen jó Jézussal lenni. Milyen jó ott lenni, ahol Jézus van. Jó nekünk itt lenni Isten házában. Jó hallgatni Isten üzenetét, csendes imában hallani Isten válaszát, jó látni testvéreimet, tudni, hogy jól vannak. Öröm a szívnek Isten közelében lenni. És mégegy dolog kedves testvéreim! A felébredt ember lelki áldásai közé tartozik, hogy cselekednünk kell! Azt mondták a tanítványok: építsünk hajlékot! Látjátok, a felébredt ember nemcsak gyönyörködik, hanem cselekedni is akar. Nemcsak szereti embertársait, hanem jót akar cselekedni. Szinte vágyik valamit tenni. Építeni akar! Az építés pedig csodálatos munka. A legcsodálatosab pedig együtt építeni Isten országát. Amikor egy ház épül, mindenki csinálja a maga dolgát. Mindenki másat csinál, de ugyanazt a házat építik. Milyen csodálatos dolog lesz, ha ébredés után sokan azt mondják: menjünk és építsünk. Építsük Isten országát. Isten hajlékát az emberek szívében! Fogjunk neki! Hozza mindenki amije van. Mindenki azt csinálja és úgy csinálja, amihez ért. És felépül a templom sok-sok szívben. Felébred sok-sok alvó lélek! Ezt szeretném megvalósítani köztetek és veletek Isten segítségével. Ámen.
