Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)
2002-04-01 / 2. szám
6. oldal Egyházi Híradó Olyan szép példája az anyai szeretetnek az, amit Mózes második könyvéből hallhattunk. Amikor a kis Mózest olyan nagy gondoskodással rejtegeti az édesanyja, nehogy valamilyen baj érje, megóvja minden veszedelemtől. Ezt látva, hallva még inkább fáj a hálátlanság. Nem véletlen az, hogy közmondások kitérnek a gyermeki hálátlanságra is. Az egyik szerint: "A kisgyermek az anyja lábára, a nagy pedig anyja szívére tapos." Bőd Péter erdélyi lelkipásztor is följegyzett egy népi bölcsességet: "Könnyebben tart el egy anya tíz gyermeket, mint tíz gyermek egy anyát." Adja Isten, hogy hálásan őrizzük édesanyánk Isten parancsolatán nyugvó tanítását! Ezért int a bölcs Példabeszédek írója: "ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon" (1,8). Kincs az édesanya tanítása, mert édesanyánk az, akitől a legtöbbet tanulunk. Ő az, aki életünk legelején a legelső szavainkat meghallja, aki első bizonytalan lépéseinket látja és segít. Ő az aki meglátja bennünk azt, amit más nem lát meg. Nem egyszerű tanítás ez, amit bármikor, bárkitől megtanulhatunk, hanem életünket, személyiségünket formáló erő, lelki tudás. Gondoljunk hálás szívvel az édesanyánkra! Adjunk hálát érte, áldja meg őket az Isten. Ámen. CsoóriSándor ANYÁM SZAVAI IMA A GYERMEKEKÉRT Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat. Fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és halott anyagok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Szabó Lőrinc. C5SSO Köszönjük neked, fiam, hogy hazajöttél, mert mi már olyan öregek vagyunk, mint fönt a padláson az a falióra s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat. Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e? Amikor jössz, az a mi vasárnapunk. Apád még csak-csak, ide fut, oda fut, de nekem már a kisajtóig is ménkű hosszú az út, hányszor megemlegetem azt a körtefát, amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba, meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba. Talán, ha bottal járnékl No még csak az hiányzik! Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el a ház végéig, a kapuszájig, minthogy dolgom volna. Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra. Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket - A múltkor is, amikor Amerikába mentél, a szemem belülről kisebesedett: eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém? mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor és minden repülő lezuhan, amelyen te utazol. Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet, hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek? és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet és mindegyik mögül a fiamat hallom - igen a köhögésedet, de fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet. Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te, nem féltelek a kilengő, magas házaktól s a krokodilusos tavaktól se, a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak vagy csak játszanak, álarc van rajtuk, mint a szüretibálos ördögökön s bohócos nagykalap, de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül, ki van az én szívem is verve, hét vassal köröskörül. Áprily Lajos FÉLTÉL, ANYÁM? Sírod körül harc volt, hadnép rohant, vad ütközetben reszketett a hant. Féltél, anyám? és gondoltál-e rám? Te nem féltél, csak féltettél, anyám. Ratkó József ZSOLTÁR Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal— harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örök hűség, s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját. A SZÜLŐKÉRT Mennyei jó Atyám, őriző pásztorom! Kelő nap fényénél hozzád fohászkodom Ne hagyj el engemet, édes jó Istenem! Ott, ha te vagy velem, kicsoda ellenem? Függeszd a szemedet apára, anyára, Hints áldást fejükre, a lábuk nyomára! Pósa Lajos
