Egyházi Híradó, 2002 (40. évfolyam, 1-4. szám)

2002-01-01 / 1. szám

Egyházi Híradó

13. oldal

EMLLÉKEZETES PRESBITEREK: KAZINCZY FERENC ( 1759 - 1831 )

Kazinczy Ferenről sok mindent mond a

történelemtudomány, az irodalomtörténet. Hitéről, református egyházával való kapcsolatáról, egyházában végzett rendkívüli szolgálatáról általában nem

beszélnek. Miért is

beszélnének?

A vallás belső magánügy - mondják.

S közben elfelejtik, hogy mindaz, amit a

magyarországi felvilágosodás e nagy szelleme és a reformkor atyja végzett református, bibliai hitéből következett. A sok lehetséges példa közül csak egyet említünk. Alig tanult meg írni, olvasni - mondja idős korában - Ézsaiás próféta könyve lett kedves olvasmánya. Édesapja aggódott koraérett fiacskája miatt, s azt ajánlotta neki, hogy ehelyett inkább Pál apostol leveleit olvassa. Ezek könnyebb olvasmányok...

Amikor a könyvtáros átvette kérőlapunkat, melyen ez állt: “Fejes István: Kazinczy Ferenc a sátoraljaújhelyi református egyház főgondnoka 1814 - 1818.” ( Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1873. ), meglepetten szólt így:

“Nem is tudtam, hogy Kazinczy ilyesmivel is foglalkozott!”

Népünknek de sok nagy fiáról, azok református egyházunkban végzett szolgálatáról feledkezett meg az utókor. Pedig nélkülük nem lehetnénk mi! Kazinczyt, mint az első nagy irodalomszervezőt tartja számon a köztudat. Néha a hősöknek kijáró tisztelettel emlékezik meg a Martinovics-mozgalom szétzúzásakor (éppen 201 éve!) halálra ítélt, majd meghatározatlan idejű várfogságra “kegyelmezett” hazafiról. Számontartják az iskolaszervezőt. Akadnak, akik tisztelettel emlegetik a hét gyermeket felnevelő gondos édesapát. Szinte senki nem emlegeti a felsorolhatatlanul se* szolgálatot, amit egyházáért végzett, - mint egyszerű presbiter. Utoljára talán Zoványi és Révész írt róla ( Hány évtizede annak, hogy ők elhunytak? ) Legfőbb ideje annak, hogy újra visszahozzuk a református köztudatba Kazinczy Ferenc nevét és szolgálatát.

Nagymúltú család sarja. Dédnagyapját: Pétert is halálra ítélték. Ez a “gyászévtized” idején történt. Már ő is határozottan kiállott a magyar nép és a protestantizmus szabadságáért. Az ítéletet követően felajánlották neki a jezsuiták, ha katolikusnak áttér, megmentheti életét és vagyonát Ezt a lépést megtette. Ám fia: Ándrás visszatért a református egyházba. Ő II. Rákóczi Ferenc oldalán folytatta azt, amit apja elkezdett. A családon belül - a szabadságharc bukása után is - folytatódtak a református kegyesség és honszeretet hagyományai. Kazinczy Ferenc édesapja: József mélyhitű és egyházáért sokat tévő, nyolc gyermekét kegyességben nevelő ember. Gyermekeivel és feleségével naponként tart áhítatot. A kor szokása szerint első fiúgyermekét katonatisztnek szánja. Ez Ferenc. Ámde, amikor fölfedezi, hogy gyermeke hét esztendős korában nagy gyönyörűséggel olvassa Ézsaiás próféta könyvét, megváltoztatja tervét. A protestáns vallásnak ügyvivőt akar belőle nevelni. ( Az ún. Ágensek olyan jogászok voltak, akik a császári udvarnál képviselték felekezetűk érdekeit. Nagyjelentőségű, s bizony sok leleményt nem egyszer harciasságot igénylő tisztség volt ez.)

Kazinczy Ferenc tíz éven át tanult Sárospatakon. Még a teológiát is elvégzi! Felszenteltethetné magát lelkésznek, de inkább a népoktatás megszervezését vállalja kassai tankerületi iskolafelügyelői státusban. Hat év alatt, több mint száz iskolát alapít!

A francia forradalom hatására a magyar jakobinusmozgalom vezéralakjává válik. Elítélése után három héten át várja kivégzését... - Kegyelemben részesülve 2387 napot tölt a legkeményebb börtönökben, így Kufstein várában is. Életének ezt a kemény időszakát arra fordítja, hogy átgondolja a magyar nyelv, irodalom, közélet legfontosabb kérdéseit. - Nagy lélek!

Kiszabadulva egyszerre a magyar közélet mindenesévé válik. Egyfajta Tudományos Akadémiát testesít meg. Minden számottevő személyiséggel kapcsolatot tart.

Eközben négy éven át 1814 - 1818 között a helyi eklézsia főkurátora. A hajdan nagyjelentőségű Sátoraljaújhely Kazinczy korában fényét vesztett egyház lett. Ennek anyagi, lelki, földrajzi és politikai okai voltak. Leromlott egyházat vett át Viruló gyülekezetét adott át utódának. Négy évi működésének kései leírója: Fejes István lelkész (később püspök) 1873-ban így értékelte a hajdani főgondnokot: "A nagy szellemekre nézve nincsen "csekély" munkakör. Kazinczyra nézve sem volt az, az újhelyi református egyház főgondnoki hivatala. Mert amit ezen állásában tett, az egyházunk történetében korszakalkotó volt."

Javaslatára átszervezték az egyházközségi állásokat és munkaköröket. Három rosszul fizetett, s ezért ímmel-ámmal betöltött lelkészi állás helyett egy, de jól megszervezett állást hozott létre, s az egyházkerület legkiválóbb lelkészét nyerte meg a szolgálatra. Neki viszont már nem kellett iskolai oktatással foglakoznia. Kifejezetten a lelkészi teendőkre koncentrálhatott. Az addigi egy tanítót felmentette a harangozói teendők alól ( ezt a szerény fizetés kiegészítésére kellett vállalnia ) így teljesen az ifjúságnak szentelhette idejét. S külön harangozót alkalmazott. így mindenki teljes erejével végezhette a maga dolgát. Rendbehozatta a templomot és az egyház egyéb épületeit, valamint az iskolát. E munkák érdekében még a virilisektől - a legnagyobb adózóktól - is behajtotta azok nem csekély hátralékait. Senki sem zúgolódott a jelentős anyagi áldozatok miatt, mert mindenki tapasztalta: "az erélyes főgondnok mellett az egyház szembetűnő emelkedését."

Kazinczy csak azután mondott le hivataláról, midőn végrehajtotta, vagy rendes folyamatába indította mindazt, amiért a közbizalom állására hívta. (S mindezt hét gyermeke nevelése közben végezte!) "Hála érte a derék embernek! Nagy tiszteletet érdemel ő tőlünk, hogy nagy szelleme ily kicsinynek látszó dolgokkal bíbelődött! Bocsásson meg azért az irodalom az újhelyi egyháznak, hogy Kazinczy idejéből négy évnek néhány napját elrabolta..." - így a kései krónkás.

Ő maga pedig - a mai presbitériumok tanulságára is - amikor segédgondnokot választat maga mellé, így mutatja be hivataltársát a gyülekezetnek; "megszerzetté magának azt a közhivatalt viselőnek igen szükséges tulajdont, hogy a dolgokat serényen és sikeresen tudja végrehajtani. Ahol az együttszolgálók szeretik egymást, s becsülik önmagukat S ahol egyedül a közjót keresik: nem a maguk érdemeiknek fitogtatásukra, ott minden jól, ott minden csendesen megyen."

Nemcsak a református gyülekezeti életben, de mindenekelőtt családi magánéletében is hívő ember példaképe lehet. Hosszú börtönévek után, már nem fiatalon alapít családot. Török Sophie grófnőt veszi feleségül. Címe ellenére szegény és szerény hajadon volt Hét gyermekét neveli nagy gonddal. Közülük a legfiatalabb: Lajos a 48-as szabadságharc tábornoka, a 14. aradi vértanú! Gyermekei számára írta azt a bibliai olvasókönyvet, mely "Kazincy Bibliája" címen jelent meg a közelmúltban. Az előszóban ilyen tanácsokat ad: "Gyermek semmi jobbon nem kezdheti a tanulást, mint a bibliai történeteken, s elébb még, mint iskolába küldenék. Szívébe csepegtetik a nagynak, s a jónak, a szentnek és a szépnek meleg tisztelését. A rossznak és a rútnak borzadó utálását. S valljuk meg, hogy alkalmasabb szer kisdedeink legelső tanítására e Történeteknél nincs." - Méltán állapítja meg tudós kutatója: Busa Margit, "Amit Kazinczy az előszavakban a hittantanítás fontosságáról és módszeréről 1826-ban leírt, azt már az 1786. év óta készen megfogalmazva hordozta egész lényében."

(PRESBITERI KISKÖNYVTÁR. Papp Vilmos, KRISZTUS JÓ VITÉZE, Budapest, 1995. 110-114 old.)