Egyházi Híradó, 2001 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2001-08-01 / 3. szám
Egyházi Híradó 6. oldal vissza is tér a faluba. A kőműves két segédjével serényen dolgozott hetekig. Aztán híre járt, hogy ügyvéd érkezett a közeli városból, s annál végrendelkezett az öreg. Azt is tudta a falu, hogy kire hagyta a házát. Az volt a kívánsága: legyen az idős emberek otthona. Sőt meg is fenyegette a vagyonra ácsingózókat, ha valaki akadályozná ezt, akkor ő visszatér akár a halálból is bosszút állni. A halála előtti napon magához hívatta a kőműves egyik ügyes segédjét, a Laci gyereket. Pusmogva beszélgettek egy ideig, majd amikor elbúcsúztak, Dani bácsi a Laci gyereknek adta arany zsebóráját. Aztán meghalt, és eltemették a szép új kriptába. Másnap megjelent a községházán Kosicki Jóska volt téeszelnök, és valamiféle előjogokra hivatkozva leltározást követelt. De érkezett egy másik önjelölt örökös is, ügyvéd társaságában. A falu riadtan összedugta a fejét. Kútba esik az öreg hagyatkozó, szép, emberi elképzelése? De nem! Éjfél felé megszólalt a temetőben Dani bácsi vészcsengője, hirdetve, hogy él, hogy visszajött, ahogy megígérte. Szólt a csengő kiáltozva, jajveszékelve egész reggelig. Aztán csend támadt. Mire megvirradt, elinaltak a faluból a nép haragja elől az önjelölt örökösök. Azóta is várják vissza Dani bácsit a zenészek a nagykocsmában. A házából öregek otthona lett végül is. Ezt a történetet Lacitól hallottam, a volt kőművessegédtől, ő mesélte el nekem a múltkorjában, amikor találkoztunk. Ő pedig tudja, hiszen maga csengetett akkor éjszaka, hogy felrázza a falu lelkiismeretét. Ennek megelőlegezett bére volt az aranyóra... * * * Hisszük, vagy csak megmosolyogjuk az alábbi történetet, azt mindenki magában dönti el. Az azonban tény, hogy magyar egyházaink is így a jókedvű adakozók adományaiból létesítettek iskolákat, egyetemeket, könyvtárakat, árvaházakat, idős emberek otthonát az óhazában. Gazdag és kevésbbé gazdag jótevők adományaiból taníttatta a református egyház a tehetséges szegény gyermekeket is. Fejedelmek, gazdag főnemesek saját költségükön alapítottak külföldön -Skócia, Anglia, Hollandia, Németország legjobb egyetemein -ösztöndíjakat, hogy az onnét hazajövő diákok tudásukkal, világot látásukkal gyarapítsák népünk szellemi vagyonát. Ezen az egy úton tudott népünk és országunk becsatlakozni az európai vérkeringésbe. Tudományt, kultúrát, művészetet pártoló mecénások sorát írhatnám le. Azokét, akik nem öncélúan éltek az Isten által adományozott javakkal, hanem azt a köz javára is felhasználták. Nem lennének világszerte híres egyházi kollégiumaink (úgy református, mint katolikus), Tudományos Akadémiánk, Nemzeti Múzeumunk és még sorolhatnám tovább, ha egy-egy ember, aki hisz Istenben és törődik népével, nem karolta volna fel annak szükségszerűen fontos voltát. Itt az Egyesült Államokban is, az első kivándorlók fillérjeiket adták össze, hogy templomot, iskolát, betegsegélyező szervezetet, özvegyeket, árvákat tudjanak segíteni. Nem kényszerítette semmi emberi hatalom őket arra, hogy megvonják maguktól a falatot és annak az árát a templomra, vagy az árvaházra fordítsák. Tudták, hogy mindkettőre szükségük van. A templomra azért, hogy Pennsylvánia szénbányáiból feljőve hálát adjanak Istennek, hogy újra láthatják a fényes napot, feleségüket, gyermeküket, a teremtett világot. Az árvaházakra pedig azért, ha mégis örökre a föld alatt maradnak, akkor tudják, hogy embertársaik fölnevelik a fél, vagy teljes árvaságra jutott gyermeküket. így ebből a meggondolásból alakult meg az Amerikai Magyar Református Egyesület több mint száz esztendeje, melyet református lelkipásztorok vezetésével hoztak létre. Ilyen meggondolásból kezdték el építeni a Bethlen Otthont is, hogy az egyedül maradt, idős magyar testvérek tudják valahol magukat meghúzni életük utolsó éveiben. Voltak és vannak is törekvések arra, hogy saját népünk elesettjeivel törődjenek a fiatalabbak. Sajnos az előbbiekben olvasott "Dani bácsi" történetre manapság egyre kevesebb a példa. Gondolkozzunk el az egyetemes magyarság jövőjéről. Saját magunkról. Mit tudok ÉN tenni?! (A Szerk.) ★ * * Sípos Károly: Cserepek vagyunk A cserép eltörhet, a virág az élet: ez, ez a legfontosabb! Összetörünk, de aki többért tört össze, az lesz a legboldogabb. * * ic "A munka a küldetésben nyeri el végső értelmét és méltóságát. Jézus küldetése abban teljesedett be, hogy elvégezte az Atya által rábízott munkát (János 17,4). E munka felfogásától idegen a teljesítménycentrikus szemlélet. A tanítványi méltóságot nem az adja, amit elvégzett, hanem az öröm és kiváltság, hogy Isten szőlőjében munkálkodhat (Máté 20, 1-15). A munkának tehát itt az a méltósága, hogy az ember Isten munkatársává lehet”. Dr. Szűcs Ferenc
