Egyházi Híradó, 2001 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2001-08-01 / 3. szám
Egyházi Híradó 4. oldal Emlékezetes presbiterek: A két WESSELÉNYI MIKLÓS ( 1750-1809. ill. 1796-1850.) Apáról és fiáról csak együtt lehet beszélni. Ha egyikőjük elmaradna, csonka lenne a krónika. Életművük közös. Egyik a megalapozó, másik a kiteljesítő. Életük arra is példa, hogy mily nagyjelentőségű a "presbiter-dinasztiák" megléte! Apa és fia élete pontosan egy évszázadot ível át. Micsoda évszázad a magyarság életében! Mária Terézia vallási türelmetlensége. II. József császár "Türelmi Rendelete". A Martinovics-mozgalom vérbefojtása. Szabadságharc. Ezt megelőzően felvilágosodás, reformkor. E rövid felsorolás is érzékelteti, hogy milyen viharzó tengeren hánykolódott ekkor is népünk hajócskája. Nagy szükség volt a jó kormányosokra. A két Wesselényi isteni ajándék volt népünk számára. Az apa: nagy rebellis. A fiú: Princeps juvenis hungaricae. Azaz: a magyar ifjúság fejedelme. Mindkettő egyháza presbitere: a szilágysági egyházmegye gondnoka, az ősi kolozsvári, zilahi, nagyenyedi kollégiumok főkurátora. Nagymúltú és nagytekintélyű politikus-család sarjai. Mindenki sokat remél tőlük. Férfiágon egyik elődjük az ország nádora. Anyai ágon - Dávid Polyxénia asszony: nagyon komoly teológus. A nádor-előd István szervezte a magyar főurak habsburg-ellenes összeesküvését. Mozgalmuk sikertelen volt. Egyrészük kivégzése, másrészük földönfutóvá-tétele által teljesült Kollonics Lipót érsek hírhedt programjának első része: a magyarokat koldussá kell tenni. Hátra volt még a katolikussá (habsburg-pártivá) és németté tétel. A második célkitűzés szenvedő alanya (számtalan társával) az idősebb Wesselényi volt. Az eseményeket egy romantikus ifjúi hőstett indította el. Kedves barátjának, katonatiszt társának húgát: Cserei Helénát szülei kolostorba zárták, hogy apáca legyen belőle. Az apa kapzsi anyagi érdekei játszottak ebben közre. A két jóbarát megszervezte a leány kiszabadítását. Wesselényi - ki még sohasem látta Helénát - feleségül vette, hogy törvényes legyen a szökés. Ámde ez időben — II. József császár Türelmi Rendelete előtt - szigorúan tilalmas volt a vegyes vallású házasság. Csak egy esetben hagyták volna jóvá, ha Wesselényi katolizál. O ezt megtagadta, de egymásutánjában született négy gyermeke református lett a szent keresztség által. Az államegyház gépezetet azonban beindult. A négygyermekes anyát újra bezárták a szebeni apácákhoz. A gyermekeket pedig elszakították szüleiktől. Mind a négy meghalt. Az anyát ezután kiengedték, ám férjét más ügyből kifolyólag meghatározatlan időtartamú várfogságra ítélték, s a hírhedt Kufstein várába vitték. Itt csak azt lehetett érzékelni: nappal van-e vagy éjszaka. (Magam is láttam a három és fél méter vastag falakat.) Ráadásul a kemény Wesselényi még szigorított is helyzetén. Amikor öt év múltán "kegyelemből" kiszabadult, egész életén át vallotta: "A császár szenvedni megtanított, de félni nem!" Eközben felesége fenntartotta a hatalmas gazdaságot. Mintha férje nem is lett volna várfogoly. Sőt reformátussá lett. Az ezután született hat gyermek így már "vitathatatlanul" reformátusnak született. A legkisebb volt: Miklós. S egyedül ő érte meg a felnőtt kort. Miközben édesapja tekintélyes politikus és egyházának többszörös tisztségviselője lett, s minden percet a közjóra fordított, a kis Miklós is valóságos politikussá cseperedett. Tíz éves korában már megyegyűlésen szólt felnőttekhez. 14 éves korában a zsibói templomban papír nélkül mondotta el a pünkösdi prédikációt. Az apa Kolozsvárról hozatta a legkiválóbb nevelőket fiához: Tőkés Jánost a későbbi marosvásárhelyi professzort és a korán elhunyt Pataky Mózest, aki 10 éven át nemcsak nevelője, lelki vezetője, de egyúttal mintegy apja és barátja is lett az időközben félárvaságra jutott ifjúnak. Arról, hogy milyen ez a két ifjú, Kazinczy számol be Berzsenyi Dánielnek. Az ifjú Wesselényit meghívták ugyanis a Napóleon bukása után tartott bécsi kongresszus ünnepségeire, úgyszintén a budai eseményekre, ahol mind osztrák, mind az orosz uralkodó részt vett. Hazafelé menet Széphalom felé kerültek, hogy apja régi barátját és fogoly társát meglátogassák. A két együtt eltöltött nap után ezt írja Kazinczy: "Európának isteneit látta Buda. Széphalom Wesselényit és Patakyt. Melyike láta többet?" Pataky Mózes halála után Széchenyi István lett a jóbarát. Együtt utazták be tanulás végett Európát. Együtt tervezgettek a magyarság jövőjéről. Wesselényi igen fiatalon megörökölte apja tisztségeit. Nemcsak szűkebb megyéjében, de országgyűlésen is. Hatalmas célokat tűzött ki: a virágzó református iskolázás további fejlesztését, az általános jobbágyfelszabadítást, a nemzetiségi kérdés megoldását. Hatalmas vagyonát, amit folytonosan növelt, ezekre a célokra áldozta. Amikor pl. Marosvásárhelyt a habsburgpárti főispán - ismerve Wesselényi ellenzékiségét - nem adott neki szót azzal, hogy ő nem marosszéki birtokos, a helyi nemesség perceken belül telket adományozott neki Makfalván. O viszonzásul saját költségén iskolát alapított rajta. Emléktábla hirdette az utókornak: "Adták a székelyek Wesselényinek hazafiságáért. Szenteli Hazafiság fejlesztéséért a Székely Nemzetnek Wesselényi." Végül ő is apja sorsára jutott. A református egyház főkurátora, a magyar ifjúság bálványa felségsértés vádja alá került. Kölcsey Ferenc lett a védője. Eközben Pesten érte az 1838-as nagy márciusi árvíz. A "bivalyerős" Wesselényi, mert erkölcsi ereje is nagy volt, miközben mindenki csak magával törődött, a fuldoklókat mentette. 72 órás megfeszített küzdelemben egymaga 600 embert mentett ki a jeges árból. Több évi börtönre ítélték, de mivel a börtönben megvakult, idővel szabadlábra helyezték. Csehországi száműzetésében érte a szabadságharc. Hamarosan meghalt. De még holttestét sem engedték Zsibóra elvinni. Addig ideiglenesen a Kálvin téri templom kriptájában helyezték el. Jelmondata ez volt: Nunquam retro. Soha nem hátrálok
