AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Beregszászi Magdolna: Egy Suetonius-kódex rejtélye, avagy ki a nyitrai corrector

Egy Suetonius-kódex rejtélye... korvinákat csupán egyszer nézte át - a Suetonius-kéziratot többször is átfutotta, javítgatta, s így már érthető, hogy miért írt egyszer piros, másszor barna, olykor meg fekete tintával is ebbe a kódexbe. Az is figyelemre méltó, hogy az első három életrajzban sűrűbben fordulnak elő bejegyzések, mint a többiben, de azért még a kódex vége felé is javítgat, míg a Tacitus- és Tertullianus-kódexben egyforma "sűrűséggel" fordulnak elő a bejegyzések. A három kódex széljegyzetei megegyeznek abban, hogy mindegyikben előfordulnak kapcsos zárójelek, melyek olykor tíz sort vagy többet is átfognak, a vesszők és a caudák gondosan ki vannak téve, ahol hiányoznak, egy-egy elveszett e vagy о betűt is pótol, továbbá gyakran kiemel a margón bizonyos szavakat. Ezzel szemben az is előfordul, hogy egy rossz szórendet állít helyre, macskakörmöt téve a szavak fölé (ld. 62. v. 12.), vagy magyaráz egy szót, pl. a 60. verso 21. sorában az esse szó fölé írja , hogy: ./. comedire {id est comedire); vagy, mint a 62. recto 16-17. sorában a szó fölé írja, hogy al (alias), és közöl egy másik variánst. Ez utóbbi bejegyzések arra utalnak, hogy egy másik Suetonius-kódex is lehetett Vitéz kezében, amikor dolgozott, hiszen, mint pl. a 73. verso 15. sorában is, úgy javít, hogy bejegyzése egy másik szöveghagyományra megy vissza, s a puszta nyelvérzék nem lett volna elég a javításhoz. Ha szövegsorrendet javít, azt jól javítja, az egyes szavakra vonatkozó variációi azonban nem mindig bizonyulnak helyesnek. Ennek ellenére a gondos munka és az odafigyelés szemmel látható. Amint az később kiderül, a kódex szövege nem a bécsi Suetonius-kódex alapján lett javítva. Ez az a pont, ahol tisztázhatjuk, hogy miért is nem szerepel a kódex végén Vitéz bejegyzése, s miért van az, hogy a bécsi kódex, mely Csapodiné szerint Vitézé volt, csupán az első három oldalon tartalmazza Vitéz bejegyzéseit. Ugyanakkor az Egyetemi Könyvtár kódexét Csapodiné, s előtte mások is, például Csontosi, hiteles korvinának tekintették, csak Berkovits állította, hogy nem tekinthető bizonyítottan annak. S valóban, mire befejeztem a kódex vizsgálatát, bennem is felmerültek kételyek. A következő elmélet azonban tisztázhatja az esetleges bizonytalanságokat. Egyfelől szinte bizonyosra vehető, hogy a kódex eredetileg nem volt korvina, hanem Vitéz saját kódexe volt. A bevezetésben említettük, hogy Vitéz dolgoztatott volna Cenniniusszal,

24 s nem zárhatjuk ki, hogy megrendelt Firenzéből egy egyszerű kivitelű kódexet. Ez megmagyarázza egyfelől a kódex apró, dísztelen iniciáléját, másfelől pedig azt, hogy miért tudta többször is elolvasni, állandóan javítgatni. A királyi könyvtárból ugyanis Ld. fentebb 5. jegyzet. 29