AZ EGYETEMI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVEI 12. (Budapest, 2005)

I. Az Egyetemi Könyvtár gyűjteményéből - Beregszászi Magdolna: Egy Suetonius-kódex rejtélye, avagy ki a nyitrai corrector

Egy Suetonius-kódex rejtélye... munkában is

14

. Nem tudjuk tehát, hogy miként került a kódexbe, és ki is írhatta bele, de érdemes lenne kideríteni. A kódex kötése többek között megegyezik a Cod. Lat. 1-gyel, azaz piros szattyánbőrből készült török kötés, elöl a keretben négy félhold található, középen Mátyás címere; hátul pedig a felkelő nap látható. Poncolt aranymetszéssel díszített. A szöveg kétségtelenül Petrus Cenninius írása. Külső jel nem árulja el hiteles voltát, de tudjuk, hogy Cenninius több hiteles korvinát is írt. Cenniniusra jellemző a kellemes hatású vonalvezetés, a dekoratív külső forma. Kötött, szinte modernnek ható, álló, egyenes írással dolgozott, kalligrafikus, kurzívba hajló betűket, azaz humanista kurzív könyvírást használt. Rövid idő alatt készült el egy-egy művel; majdnem mindig quaterniókból álló íveket használt, az ívek végén az egy-két szóból álló custosok a szöveg irányára merőlegesek, de ezek mellett többnyire még betűket és számokat is alkalmaz. Gyakran találunk kódexeiben szövegkiemeléseket, mint például a fol. 3 versón, ahol barna tintával, humanista, nagybetűs írással a PERDUELLIO szó van kiemelve. A szövegben a fejezetcímeket verzális, illetve antik kapitális betűkkel írja, ezek piros vagy piros-kék színűek. Majd mindegyik kódexben megtaláljuk a ..sit laus Deo" és a finisтеЛос szavakat. Érdekesség, hogy mind az öt Cenninius által írott kódex (a Suetonius-kódex is) az úgynevezett fehér indafonatos típusú miniatúrának azzal a fajtájával van díszítve, amelynek az a jellegzetessége, hogy az indafonatok közti részek piros, zöld és kék színnel vannak kitöltve, s valószínű, hogy ezeket Cenninius készítette. A kódex Firenzében készült, valószínűleg Vespasiano da Bisticci híres műhelyében, aki a legügyesebb miniátorokat és a legszebben író másolókat gyűjtötte maga köré. Jellemző műhelyére a már említett fehér színű indafonat {bianchi girari), melynek közeit piros-kék-zöld szín tölti ki.

15 Fontos még, hogy a Henszlmann-féle (kéziratos) lajstrom XIV. század alatt szintén felsorol egy Suetoniust, mely negyedrétben, papírra APIANUS, Petrus: Inscriptiones sacrosanctae vetustatis. - Ingolstadii, 1533- p.: 289,2. ,5 CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára: Európai kódexfestő művészet. - Budapest, 1981. - p. 36-37. 17